Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Nagy Béla: Színház és dramaturgia
Színház és dramaturgia 17 donképpen olyan, mint '45-'46-ban a kolozsvári színházban, ahova először léptem be hátul - statisztálni. Délután érkeztem Kolozsvárra, és este már ott álltam a színpadon, a Cigánybáró ban alabárddal őriztem a kincseket. Tehát az a szag tért vissza. E teremben nyilván sokan vannak, akik ismerik a közhelynek számító mondást: aki egyszer megszagolta a masztix szagát, az mindig visszavágyik a színházba. (Én spéciéi a masztixszal soha nem voltam jó viszonyban, mert nem tudtam ragasztani. Pedig fiatal koromban nagyon sok ragasztanivalóm volt. Mindig öreg-szerepeket kaptam. Amikor Táncsics Mihályt kellett alakítanom a Szabadság, szerelem című darabban - nem a kérdésre válaszolok, ez csak úgy eszembe jutott -, ki kellett találnom valami új-öreg alakítást. Az első rendelkezőpróbán bejöttem a színpadra - meggörnyedten. Azt kérdi Kőmíves Nagy Lajos, a rendező: „Te, fiam, mit csinálsz?" Mondom: „Az öreg Táncsicsot próbálom." „S hát hány éves?" Mondom: „Negyven"...) Végül is nem tudom, hogy túlságosan fontos-e: ki honnan indult, hogyan kapott kedvet a színházhoz, hacsak nem valami isteni indíttatása volt. A lényeg, azt hiszem, az: ha már kedvet kapott hozzá, tudott-e valami eredményt produkálni vagy sem? Ez a fő kérdés, azt hiszem.- Ismert az, hogy a Kolozsvári Állami Magyar Színházban indult a pályája, 1953-ban pedig Nagybányára ment színházat alapítani, s amikor a társulat 1956- ban Szatmárra költözött, tovább vezette igazgató-főrendezőként. 1963-tól a marosvásárhelyi, jelenleg a kolozsvári színház főrendezője. Pályája kezdetétől tehát állandó, eleven kapcsolata volt - mondhatni - a romániai magyar színjátszás csaknem egészével. Most, a pályaív rajzát néhány pillanatra megszakítva, hadd kérdezzem meg: a mai rendező, színházi szakember érzi-e ugyanazt a szoros kapcsolatot a színházakkal? És ha igen, milyennek látja ezeket a színházakat ma?- Valóban, az említett három színházzal volt élő kapcsolatom, a váradival viszont majdnem semmi, a temesvárival, a sepsiszentgyörgyivel szintén semmi. Tehát nem volt állandó kontaktusom, így áttekintőképességem sem az egész romániai magyar színjátszásról. Ezért nehéz véleményt mondani a felületesség vádja nélkül. De... mindenesetre jól ismerem - és többé-kevésbé mindannyian ismerjük - ezeknek a színházaknak a tevékenységét. És tudjuk, hogy nagyon sok érdekes előadás született itt-ott, de nem rendszeresen. Tehát volt például Temesváron A gondnok, vagy itt, Váradon Az alku. Nem hiszem, hogy a marosvásárhelyi színháztól eltekintve, amelynek 1947-től vagy 48-tól az ötvenes évek közepéig egy igazán nagyszerű periódusa volt, akad-e még olyan színházunk, amelyre bátran elmondhatnánk: ez állandó jelleggel képviselt egyfajta stílust vagy egyfajta színvonalat. BESZÉLGETÉS
