Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Magyarországi előadások
Fénysugarak a sötétség birodalmában 169 állítólagos „művészi törvényeknek"; például túl van terhelve „teljesen fölösleges" jelenetekkel és olyan személyekkel (Kuligin, Gyikoj, Úriasszony stb.), akik sehogy sem kapcsolódnak a dráma fő vonalához, Katyerina sorsához. „Mi nem tartjuk haszontalannak és fölöslegesnek - írja Dobroljubov - Osztrovszkij ama személyeit, akik nem vesznek közvetlenül részt az intrikában. A mi szempontunkból ezek a személyek éppoly fontosak, mint a főszemélyek, ők mutatják be azokat a körülményeket, amelyek között a cselekmény lefolyik, ők adják meg annak a helynek körvonalait, amelyből a főszereplő tevékenysége érthetővé válik." Kuligin tevékeny megszállottságának, az Úriasszony őrült rögeszméinek, Gyikoj durva hatalmaskodásának stb. tényleg nincs közvetlen kapcsolata Katyerina drámájával, a puszta történet szintjén legalábbis nincs, de a létezésükkel, viselkedésükkel, hangsúlyaikkal mégis előrelendítik a cselekményt. Ebben az előadásban Kuligin szinte főszereplővé válik, és vele együtt a közeg érzéki megjelenítésének összes többi eszköze is. Ezek együttes kiemelése teszi lehetővé, hogy Katyerina drámáját ne mint privát drámát éljük meg. Ezen mit sem változtat az, hogy ennek a konfliktusnak Lukács György szavával élve nincs „extenzív történelmi nagysága", mert a lényeg az, hogy a dráma „kollíziója benső társadalmi tartalmát tekintve, történelmileg-társadalmilag döntő esemény". Egyéni szenvedély és az ellentétes erők társadalmi tartalma egymást kölcsönösen áthatja. A megalázott Katyerinát („Földig hajolni" - parancsolja rá a feudális orosz búcsúzkodási szertartást Kabanova) körbezárja a felülről összecsukódó, deszkazuhatag-szerű díszletfal. Ismét a reteszek dominálnak. „Most aztán nagy lesz a csönd" - mondja maga elé. Harag groteszk ízeket kever a jelenetbe azáltal, hogy Katyerina nem egyedül mondja monológját, hanem közben megtáncoltatja az egyik zarándokasszonyt. Keserű fintorral, szárnycsapkodó gesztusokat imitálva forog a lárvaszerű, törpe öregasszonnyal. Szavainak nincs visszhangja, így egyedülléte sokkal fojtogatóbb. A „madártáncot" Kabanova belépése szakítja félbe. Reagálásából érződik: felfogta, hogy az ő világa ellen való lázadás volt e nevetséges játék. A deszkabörtön ajtaja félig kitárva, a semmire, a vaksötétre nyílik. Hátulról beáradó szórt fény öleli körül az öregasszony alakját, hogy annak mozdíthatatlan szoborszerűsége hangsúlyozódjék. Földig érő ruhája, széles termete, a ruha szabása még kissé erőteljesebben kiemeli a hatást. Pusztul a régi erkölcs - sommázza Kabanova, de alakjának robusztussága mintha az ellenkezőjét szuggerálná. Az egyik retesz nesztelenül kinyílik, Varvara átadja a kulcsot Katyerinának. Katyerina egyedül marad kezében a kulccsal. magyarorsMgi ELŐADÁSOK
