Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Magyarországi előadások
MAGYARORSZÁGI ELŐADÁSOK 158 ABLONCZY LÁSZLÓ S a gyorsan és szakszerűen elvégzett mozzanat után kezdetét veszi az újabb disputa. Ez pedig már a meggyőzés stációja. Petronius emberségben megfogható. A császárról való hírek, Barakiás korábbi célzása, s Agrippának, a zsidók királyának lemondása most már a párbeszédet is lehetségessé teszi. Őze sztoikus, ironikus rezignációból átvált; érzi, hogy Petronius bizonytalankodik, az ügybe bevonható, legalábbis a szobor bevitele továbbra is halasztható. Petronius ötlete: a személyes egyetértés és a hatalmi kényszerűség fogóját feloldaná, ha ő eltűnne a provinciáról. Lukács nem mondja valami meggyőzően, maga se hisz benne igazán: harmadik út lehetetlen. Képtelenség a helyzetből kiszállni. Barakiás ötlete nyomán, hogy pénzzel a szobor ügye megválható, Lukács ismét önmaga Petroniusa. Parancsot ad az aranynak összegyűjtésére; tán posztja és jó lelkiismerete is megtartható. A színpaddal szemben fönn a sötét várfokon pedig felzendül a porba alázottak könyörgő-reménykedő zsoltára. Játékos, gyanakvó, egymás logikáját nyakon csípni akaró viadal kezdődik Probus és Lucius között a harmadik képben. Agyuk és fizikai erejük feszül egymás ellen, még birkóznak is; lám ebbe a testvéri egyetértésbe a gyanakvás mily észrevétlenül beszivárog! Szép, erőteljes, keservvel átélt panasz, ahogyan Héjjá Sándor a színpad bal oldalán a beugró falnál széttárt kezekkel szinte a hiábavalóság felismerésébe elmondja: „Az igazmondás egy hazug világban Előnytelen versenyre kényszerít. Álösztönökbe, -bőrbe, álruhába Kell bújnod itt, hogy boldogulni tudj. A hazugság az élet igazsága. Fogadd szavát, légy becstelen, hazudj." (A darab szerint a szöveg Luciusé - Hegedűs D. Gézáé -, de a hosszú monológot Harag felbontotta közöttük. Okoltan: Rosencrantz-Guildenstern jellemek.) S most örömtánc következik: katonáival egyre féktelenebb, dübörgő táncot jár Petronius. Megtudjuk okát: megjött az írás, a császár visszavonja parancsát. Lukács magára marad. Féktelen, gyermeki, szinte hisztérikus játékban tör ki. A szobrot a földre dobja és egyre vadabbul rugdalni kezdi, széke körül futballozik vele! Vegyük most már szemügyre a szobrot is! Némaságába is drámai ereje van. Nem élethűségű mellszobor. Harag többszörösen ironikus, amikor egy
