Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)

Nánay István: Előszó

Előszó

13

szempont: ha lehetséges és érdemes, akkor egy-egy előadásról több eltérő nézőpontú írást is szerepeltessek, hiszen a különböző vélemények bemutatása és esetleges ütköztetése nemcsak az adott rendezésről, hanem Harag művészi habitusáról is árnyaltabb képet adhat. Ezen belül arra törekedtem, hogy ne csak magyar, hanem román kritikusok véleménye is megismerhető legyen, azaz kétféle színházi nézőpont érvényesüljön.

E szempontokat a legteljesebben a magyarországi és a vajdasági előadások esetében sikerült érvényesítenem. Ennek nem elsősorban koncepcionális okai vannak, hanem az, hogy e két színházi gyakorlatban a kritika szerepe jelentősebb, mint a romániaiban. Ugyanakkor az a meggondolás is vezetett, hogy Harag György munkássága túlnyomó részben romániai színházakhoz kötődik, tehát e válogatás legyen a kutató-feltáró munka első fázisa, s e kötetet kövesse a szatmári, vásárhelyi, kolozsvári, ploiesti és bukaresti produkciók kritikai feldolgozása. A kötet tehát e tekintetben inspiráló szerepet is szeretne betölteni.

Végezetül: abban reménykedem, hogy azok az Olvasók, akik még emlékeznek Harag György rendezéseire, e kötet írásait böngészve lelkűk színpadán ismét felidézhetik és újraélhetik a hajdani előadásokat, akik pedig most ismerkednek e kivételes alkotóval, a közvetett módszerrel megrajzolt portréból képet kaphatnak Harag Györgyről, sok-sok belső küzdelemmel teli pályájáról, művészi gondolkodásmódjáról.

ELŐSZÓ