Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)

Sütő és harag

Vidám sirató egy bolyongó porszemért 131 Az előadása Harag György és Hunyadi László közös rendezésében épp olyan mértékben szép, színes és látványos, mint amennyire komoly és el­gondolkodtató. Példaértékűen míves és tartalmas előadás született, a vásári komédiák, a parasztvígjátékok, a fonóban előadott adomák, a magyar népi hagyományok stílusában, melyet komoly pillanatok és elgondolkodtató in­­termezzók ellenpontoznak. A két rendező termékeny együttműködése a vicces momentumokat, a tréfás dialógusokat és a karneváli játékot egység­be ötvözte. Az általánosítást, a szembesítő gondolkodtatást a brechti hatást is mutató, felkavaró dalok, valamint a komoly vagy vidám pantomimbeté­tek szolgálják, melyekben mimika, groteszk komikum, elégikus magatar­tás, illetve a pojáca-költők bohóc-szomorúsága keveredik. A színdarab és az előadás két főszerepét, Fügedest és Prédikást, Tarr László és Lohinszky Loránd alakítja. Mindkettejüktől mesterien felépített, látszólag spontán, valójában aprólékosan kidolgozott játékot látunk. Tarr László egy tisztességes, viharvert és korlátoltan önfejű parasztot ábrázol, Lohinszky Loránd pedig eme Tartuffe elvakult Orgonjának, a vérmes ön­hittségnek, az aszkéta és puritán demagógiájának ízes karikatúráját adja. A többi színész megbízható teljesítményt nyújt. Közülük kiemelkedik Sza­bó Duci, a két bigott egyik megleckéztetőjének, az ügyes és tüzes özvegy szerepében, illetve Mózes Erzsébet, aki jókedvvel és lendületes líraisággal alakítja az egyik lányt, valamint Ferenczy István, a falusi karnevál lelkesítő­je és korifeusa. A kollektív művészet minden részletében pontosan irányított eredmé­nyét láthattuk, melynek esztétikai és pedagógiai érdemeit nem lehet kétség­be vonni. 1979 Ambrus László fordítása SÜTŐ ÉS HARAG

Next

/
Oldalképek
Tartalom