Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Sütő és harag
Egy lócsiszár virágvasárnapja 1 13 vadski-féle előadás Othello-Desdemona viszonyának gyengédségére emlékeztetnek), hol pedig szinte naturalista kegyetlenséggel, az eszmék meggyőző és harsány előtérbe helyezésével. Ilyenkor az érzelmek felolvadnak a hangok és képek finom szövevényében, s ezáltal hitelesen jelenik meg a történelmi idő durvasága. Mircea Matcaboji alapvetően mozdulatlan, de néhány mozgó elemet is használó díszlete, Edith Schranz-Kunovits jelmezei és Lengyel Xénia zenei rendezése egy mindvégig drámai lüktetésű, erőteljes és homogén előadás audio-vizuális egységét adják. Az országos premier egységessége nagy mértékben a szereplők érdeme is. Közülük megérdemelten emelkedik ki Héjjá Sándor (az emberséges, civilizált, nagylelkű, ugyanakkor energikus Kohlhaas), Vadász Zoltán (az áldozattá válásig felfűtött és szenvedélyes Nagelschmidt), Sebők Klára (a szépségesházias Lisbeth), Senkálszky Endre (az aljas tronkai Vencel), Péterffy Gyula (a bürokratikus képmutatást megszemélyesítő Müller), László Gerő (a talán nem elég ellenszenves gondolkodású Luther), Márton János (Mann, az alázatos és megalázott paraszt) és Nagy Réka (a szöveghez képest „befogadhatóbbá" tett Antonia, talán az egyetlen rendezői változtatás). A Kolozsvári Állami Magyar Színház emblematikus előadása lett az Egy lócsiszár virágvasárnapja. Az előadás alapja olyan színházi szöveg, amit sürgősen le kellene fordítani románra és más színpadokon is érdemes lenne játszani. Indokolja ezt klasszikus nagyszerűsége, a képi megjelenítés szépsége, az eszmei feszültség, Sütő dialógusainak dalszerűsége. Kohlhaas Mihály a lázadóvezér Thomas Münzer négyszázötven éve kimondott szenvedélyes szavainak kései visszhangjává válik: „Minden adószedésnek, tolvajlásnak és rablásnak forrásai a hercegek és az urak. Ők kaparintanak meg minden élőlényt: a halakat a vizekből, a madarakat a levegőből, a föld minden fáját. Aztán hirdetik a népnek: ne lopj! De ők elfogják, kifosztják és megnyúzzák a parasztot és a mesterembert, és már a legkisebb kihágás ürügyén is ácsolják az akasztófát." És folytatja a bocskorosokhoz (Bundschuh) fordulva: „Emeljétek fel a falvakat és a városokat, és mindenekelőtt a fiatalokat erős társaikkal együtt, ez hasznotokra lesz. Ne aludjatok tovább! Ne hagyjátok kihűlni kardjaitokat, ne puhuljatok el! Üssétek az üllőt, döntsétek a büszke tornyokat! Míg az urak élnek, nem szabadulhattok félelmeitektől." 1975 Nagy Zsejkefordítása SÜTŐ ÉS HARAG
