Eck Júlia: Drámajáték a középiskolai irodalomórán - Iskola - dráma 2. (Budapest, 2000)
Második rész: Drámajáték irodalmi művek tanításakor
Zárásként a búcsú-játék egy változatát próbáljuk meg. A helyzetet nem kötjük meg, nem is köthetjük: a Krúdy-féle bizonytalanság, lebegés érzékeltetésére a következő módon fogalmazzunk: a férfi elmegy, a nő ott marad. Hogy a férfi csak cigarettáért ugrik le a trafikba vagy örökre elmegy, nem tudhatjuk sem mi, sem a nő, akit otthagy. A férfi egy mondatot mond, mielőtt küép az ajtón, a nő egy mondatot válaszol — de már a becsukódott ajtónak. A diákok rövid készülési időt kapnak arra, hogy megfogalmazzák (esetleg le is írják) mondatukat. Ezután a lányok a terem egyik sarkába ülnek, a fiúk pedig felsorakoznak velük szemben. A játék a fiúk mondataival indul: az első fiú középre jön, megáll a lányok csoportjával szemben, elmondja a mondatát, majd hátat fordít nekik és visszamegy a helyére. Ezután a második fiúé a szó és így tovább. Ha a fiúk mind elmondták a mondataikat, a lányok következnek, a gyakorlat két fele között nem tartunk szünetet. A lányok nem állnak fel, lehet, hogy meg sem mozdulnak. Hogy mikor ki következik, ezt rájuk bízzuk, akkor szólaljanak meg, ha úgy érzik, most az ő mondatuk jön. A játék vége az, ha mindenki elmondta mondatát. Ezt a feladatot csak gyakorlott csoportoknak ajánljuk, ott viszont valódi színházi pillanatok jöhetnek létre a mondatok elhangzása során — megjelenítve mindazt, ami számukra-számunkra Krúdyt és Szindbádot jelenti. Ez a foglalkozás szándékosan nem tartalmaz szövegelemzést vagy egy konkrét irodalmi anyag feldolgozását. Célja, hogy az irodalom és a film művészete között kapcsolódási pontokat keressen, és ráébressze tanulóinkat, milyen eszközök segítenek egy hangulat felkeltésében vagy megfogalmazásában. Az érettségi előtt álló diákok számára — akik ekkor már (a felvételi vizsgák jellege miatt is) főként elképesztő tömegű adatot memorizálnak — nagy szükség van efféle, nem ténybeli tudást, inkább megérzéseket, beleérzést, figyelmet igénylő foglalkozásokra, éppen az előbb említett terhelés ellensúlyozására. Krúdy, Huszárik, Latinovits nagy varázslók. Jó, ha a hétköznapi terhek szorításában is néha képesek vagyunk „elvarázsolódni”. IRODALOM CZÉRE Béla: Krúdy Gyula, Bp., 1987. KOZOCSA Sándor: Szindbád fogadtatása és utóélete = KRÚDY Gyula, Szindbád, Bp., 1985. KRÚDY Gyula: Szindbád, Bp., 1985. 164 búcsú-játék: mondatokból monológ
