Eck Júlia: Drámajáték a középiskolai irodalomórán - Iskola - dráma 2. (Budapest, 2000)
Második rész: Drámajáték irodalmi művek tanításakor
I KRÚDY GYULA: SZINDBÁD-NOVELLÁK „minden sornál elénk tolakodik egy érzés: az, hogy aki írta, költő. Költő: azaz választó, a szavakban, tárgyakban válogatós, mindent valami különös szemszögből néző, amely csak az övé... Krúdy Gyula még ma is szimbolikus modern meséit rója, Szindbádnak, ennek az álmodó, különös, fáradt magyarnak a történetét. Nincsenek csattanós témái, ötletei sincsenek. Csak az élet gazdagsága az övé, az a kincs, hogy mindent másképpen lát, mint a többiek... Ez a világ, amit ő álmodik, a bánatos, egyszerű frizurájú nőkkel, a kisvárosi alakokkal, a legendás hercegekkel, máris mese és történelem, a szemünk előtt sóhajt el innen." (Kosztolányi Dezső) 1.1 Krúdy Gyula elképesztő mennyiséget alkot életében: csak cikkeinek számát több ezerre becsülik. Regényei, drámái mellett a legszeretettebb műfaja a novella. Élete hasonló hősének kalandjaihoz: a vállalt és igényelt társadalmon kívüliség, a botrányok, az éjszaka, a lóverseny, a párbajok jelentik mindennapjait. Otthonául szállodák és rosszhírű házak szolgálnak, és bár már életében legendákat mesélnek róla, mégis szegényen hal meg. Szindbád, a hajós alakja gyerekkori kedvenc olvasmányából, az Ezeregyéjszaka meséiből lépett elő. Alakját több novellacsokor és regény is feldolgozza: az 1911-ben megjelent Szindbád ifjúsága című novellagyűjtemény, melyet 1912-ben követ a Szindbád utazásai című novellafüzér és az első Szindbád-regény, a Francia kastély. Négy évvel később jelent meg A feltámadás és 1917-ben a Szindbád ifjúsága és szomorúsága. A Szindbád-irodalom harmadik korszakát a Szindbád megtérése és a Purgatórium jelentik. A prózai művek valóban erősen poétikusak: a költőiség a szabad gondolattársítások, az álom és ébrenlét határán mozgó lelkiállapot következménye, ahol a Proust által megvalósított szabad időkezelés érvényesül. És talán nem véletlen, hogy Proust kedvenc olvasmánya is az Ezeregyéjszaka: mindketten nagy mesélők, az „eltűnt idő” keresői. Krúdyt Prousttal rokonítja még a gázlói
