Eck Júlia: Drámajáték a középiskolai irodalomórán - Iskola - dráma 2. (Budapest, 2000)
Első rész: Drámajáték az irodalomtanításban
belső hangok Játékunk a már ismert belső hangok játéka: a jelenet szövegét bizonyos helyeken (X) megállítjuk, és a csoport tagjai közül bárki - akár többen is - a szereplő mögé állva megfogalmazza a figura gondolatait az adott pillanatban. TYBALT: MERCUTIO: TYBALT: MERCUTIO: TYBALT: MERCUTIO: TYBALT: MERCUTIO: ROMEO: MERCUTIO: ROMEO: MERCUTIO: Á, jó napot! Egy szóra, szép urak! (X) Egy szóra? Mondd legalább, hogy egy asszóra! (X) Arra is kiállók, ha okot adsz rá. Neked nem adok semmit, szerezz magadnak. (X) Mercutio, te egy nótát fújsz Rómeóval! Egy nótát fújok? Hát malacbandának nézel te bennünket? Jól van! Majd hallasz mindjárt csontzenét! Ehol a szerszámom! Táncolsz te még úgy, ahogy én fütyülök - azt a fűzfán fütyülő mindenit! (X)... Alázkodás felel gyalázkodásra? (X)... Te mit akarsz tőlem, Mercutio? Semmit, semmit, derék Kacor király, csak kilenc életed közül az egyiket. (X)... Tedd vissza kardod, jó Mercutio! (X) Hadd látom azt a híres passadót! (X) Segíts, Benvolio! Üssük le kardjuk! (X)... Talált! Pokolra mind a két famíliát! (X) (111.felvonás, l.szín) Itt nemcsak Mercutio gondolatait és indulatait fogalmazhatjuk meg, de egyben megmutathatjuk diákjainknak a mindentudó néző tehetetlenségének érzetét is, hiszen mi, a közönség értjük minden szereplő indokait és előre látjuk a tragédiát, de nem tehetünk semmit, hogy megállítsuk az információk híján végzetükbe rohanó figurákat. Ennek a feladatnak megbeszélése után érdemes kissé elidőzni a „véletlen" motívumának vizsgálatánál (visszautalhatunk esetleg a gyűjtőmunkára, ha adtunk ilyen feladatot) vagy megfigyelhetjük, hogy a véletlen szinte a mű minden haláleseténél szerepet játszik - leglátványosabb példa erre Páris halála. Elgondolkodhatunk azon, miért használja Shakespeare ezt a fordulatot ilyen hangsúlyozottan és sokszor a műben. 72
