Eck Júlia: Drámajáték a középiskolai irodalomórán - Iskola - dráma 2. (Budapest, 2000)
Első rész: Drámajáték az irodalomtanításban
Ehhez a témakörhöz is sokféle játék kapcsolható. A bevezető feladatsorként említett szerkesztett játék technikája itt is nagyon jól használható, például egy-egy költői pályakép lezárása után. így, ha csoportokban dolgoztatunk, még azt is lemérhetjük a hasonló vagy különböző játékokon, hogy mennyire volt erős a tanári befolyás, mennyire engedtük szabadon gondolkozni diákjainkat. Szintén használhatjuk a szoborcsoportot: egy-egy korszakot, stílust, irányzatot stb. próbálunk megragadni egy-egy — rendszerint szimbolikus — állóképben (például az avantgárd, a gótika, a lovagkor, vagy akár az Igorének, az elégia, a Razglednicák stb.). A megoldások után természetesen megbeszélés következik, de egy-egy jól elkapott kép tulajdonképpen már feleletnek is minősülhet, olyan mennyiségű információ férhet bele. A szobor-játékok csoportjába tartozik a szobor-sorozat is: ilyenkor egyegy művészről, alkotóról, egy művészi pályáról készítünk szobrokat, többet egymás után, és a teljes szobor-sorozat adja ki azt a képet, amelyet keresünk. Itt fontos a sorrend is, a tér is, néha még a térirány is. (Például Ady, Arany, Petőfi stb. pályaképe, a Nyugat, a Nemzeti Színház, a Nagy Francia Forradalom története stb.) Nehéz feladat, alapos felkészülést kíván. Közismert játék az „elfogult vélemény”: itt a felmerült problémát vitára bocsátjuk, de a vitában a tanulók nem saját véleményüket, hanem a problémában érdekelt emberek csoportját képviselik: tulajdonképpen tehát szerepből vitatkoznak. (Például a középkori város törvényeiről vágánsok és céhek polgárai vitáznak, a nyelvújításról ortológusok és neológusok, a commedia deH'artéról Goldoni és Gozzi hívei stb.) Egy-egy vita végén gyakran szintén osztályozhatunk, annyi ismeretet igényel ez az érveket és ellenérveket felsorakoztatni kívánó megoldás. Egyszerű és szórakoztató játék a Ki vagyok én? néven ismert gyakorlat: a tanár mindenkinek feltűz a hátára egy cédulát, amelyen egy ismert irodalmi személyiség - alkotó vagy szereplő - neve áll. A gyerekek a teremben sétálva - kizárólag eldöntendő - kérdéseket tesznek fel egymásnak „saját magukra" (azaz a hátukon lévő cédulára) vonatkozóan. Ha sikerült kideríteniük, hogy milyen név áll saját cédulájukon, esetleg megpróbálhatnak maszerkesztett játék szoborcsoport szobor-sorozat „elfogult vélemény" „Ki vagyok én?” 45
