Eck Júlia: Drámajáték a középiskolai irodalomórán - Iskola - dráma 2. (Budapest, 2000)

Első rész: Drámajáték az irodalomtanításban

Ehhez a témakörhöz is sokféle játék kapcsolható. A bevezető feladatsorként említett szerkesztett játék technikája itt is nagyon jól használható, például egy-egy költői pályakép lezárása után. így, ha csoportokban dolgoztatunk, még azt is lemérhetjük a hasonló vagy különböző játékokon, hogy mennyire volt erős a tanári befolyás, mennyire engedtük szabadon gondolkozni diák­jainkat. Szintén használhatjuk a szoborcsoportot: egy-egy korszakot, stílust, irányzatot stb. próbálunk megragadni egy-egy — rendszerint szimbolikus — állóképben (például az avantgárd, a gótika, a lovagkor, vagy akár az Igor­­ének, az elégia, a Razglednicák stb.). A megoldások után természetesen meg­beszélés következik, de egy-egy jól elkapott kép tulajdonképpen már fele­letnek is minősülhet, olyan mennyiségű információ férhet bele. A szobor-játékok csoportjába tartozik a szobor-sorozat is: ilyenkor egy­­egy művészről, alkotóról, egy művészi pályáról készítünk szobrokat, többet egymás után, és a teljes szobor-sorozat adja ki azt a képet, amelyet kere­sünk. Itt fontos a sorrend is, a tér is, néha még a térirány is. (Például Ady, Arany, Petőfi stb. pályaképe, a Nyugat, a Nemzeti Színház, a Nagy Francia Forradalom története stb.) Nehéz feladat, alapos felkészülést kíván. Közismert játék az „elfogult vélemény”: itt a felmerült problémát vitára bocsátjuk, de a vitában a tanulók nem saját véleményüket, hanem a problé­mában érdekelt emberek csoportját képviselik: tulajdonképpen tehát sze­repből vitatkoznak. (Például a középkori város törvényeiről vágánsok és cé­hek polgárai vitáznak, a nyelvújításról ortológusok és neológusok, a com­­media deH'artéról Goldoni és Gozzi hívei stb.) Egy-egy vita végén gyakran szintén osztályozhatunk, annyi ismeretet igényel ez az érveket és ellenérve­ket felsorakoztatni kívánó megoldás. Egyszerű és szórakoztató játék a Ki vagyok én? néven ismert gyakorlat: a tanár mindenkinek feltűz a hátára egy cédulát, amelyen egy ismert irodalmi személyiség - alkotó vagy szereplő - neve áll. A gyerekek a teremben sétál­va - kizárólag eldöntendő - kérdéseket tesznek fel egymásnak „saját ma­gukra" (azaz a hátukon lévő cédulára) vonatkozóan. Ha sikerült kideríteni­ük, hogy milyen név áll saját cédulájukon, esetleg megpróbálhatnak ma­szerkesztett játék szoborcsoport szobor-sorozat „elfogult vélemény" „Ki vagyok én?” 45

Next

/
Oldalképek
Tartalom