Eck Júlia: Drámajáték a középiskolai irodalomórán - Iskola - dráma 2. (Budapest, 2000)

Első rész: Drámajáték az irodalomtanításban

Mihelyt mozdulataink az elsődleges jelentésükön kívül valami többletinfor­mációt szándékoznak hordozni, mozgásunk absztrahálttá válik, hiszen mást is, többet is jelent, mint a látvány. Ha megtanulunk egy lassú ritmusú görög körtáncot és ezt saját örömünkre eltáncoljuk, konkrét mozgást vég­zünk. Ha ezt a táncot Antigoné siratótáncává emeljük és ebben a szerepben — görög kórusként — táncolunk, mozgásunk azonnal absztrahálódik, mert más jelentést is hordoz már. Ha gyerekeink megtanulnak egy rap-táncot, az nagyon kellemes feszültség- és energia-levezető szórakozás lehet, de ha a tánc két rivalizáló banda közötti harc színterévé válik, már jóval többről, absztrakcióról van szó. Viszont ha mi, mint a chioggiai nép, az esküvők örö­mére eljárjuk a furlánát, ez a tánc ettől még a konkrét mozgás szintjén ma­rad. Munkánk során a mozgás mindkét szintjét használjuk majd. Egyik sem ér­tékesebb számunkra, mint a másik, de a tánc mint „nyelv", kommunikációs forma igazán az absztrakció szintjén jelenik meg. Ne féljünk attól, hogy gyerekeinkkel koreográfiákat készíttessünk! Ehhez bevezető gyakorlatok­ként igen egyszerű „szótár-játékot” ajánlok: fejezd ki egy forgással azt, hogy „Nem!" és azt, hogy „Igen!”, ugyanannak az egyszerű lépéskombiná­ciónak a felhasználásával azt, hogy „Nem félek tőled!”, illetve „Félek tőled!” stb. Ha a végletek megfogalmazása már könnyen megy, kezdődhet a fino­mítás. Fontos, hogy folyamatosan éreztessük: nincs egyféle jó megoldás, csak jó és kevésbé jó megoldások vannak. Következő lépés, ha egy közismert és rövid zenei anyaghoz (például Bartók Mikrokozmoszanak egy darabjához) különböző címeket adunk gye­rekcsoportjainknak: Az ódon várban, Baleset, A kulcs stb. A fantáziánkat szabadjára engedhetjük. Az eredmény rendszerint egy, a pantomim és az absztrahált mozgás közötti etűd, mely már új kommunikációs nyelvként működik tanulóinknál. Az így kialakított nyelven rendkívül sok mindenről beszélhetünk. Használhatjuk kiindulásul és eljuthatunk ide eredményként. Megpróbál­hatjuk megfogalmazni vele a kimondhatatlant. Kifejezhetünk vele tartal­mat, érzést, hangulatot, világképet. Ábrázolhatunk szereplőt, helyszínt, kapcsolatot. Létrehozhatjuk és levezethetjük vele a feszültséget. Ha meg­kedveltetjük használatát, gyerekeink előbb-utóbb ugyanolyan öntudattal 34 konkrét és absztrahált mozgás koreográfiák

Next

/
Oldalképek
Tartalom