Eck Júlia: Drámajáték a középiskolai irodalomórán - Iskola - dráma 2. (Budapest, 2000)

Első rész: Drámajáték az irodalomtanításban

részlete alapján), és csak később bővítjük szempontjainkat a hangulat, a mondanivaló stb. megjelenítésével. Két művészeti ág találkoztatásából indul ki következő játékcsomagunk. Itt a kiindulópontot festmények és szobrok, szoborcsoportok adják. A feladat a statikus művek megmozdítása. Itt is többféle utat választhatunk. Az első lépés a pontos megfigyeltetés, majd az utánoztatás: hozzuk létre a képet magunkból! Ezután következik a tulajdonképpeni feladat: mozdítsuk meg a képet! Ez történhet irányított szoborjátékkal (külső megfigyelők mozgat­ják a képben állókat - esetleg filmkockánként: mindig csak egy apró változ­tatás lehetséges), a szereplők önálló mozdulásával, (persze több változatban is: azonos kiindulási pont, eltérő végeredmény) vagy úgy, hogy újabb sze­replők állnak be a képbe és ők befolyásolják a szereplők mozgását. Ezek nehéz gyakorlatok. Sikerrel csak bizonyos alapképzésben már részt vett csoportoknál alkalmazhatjuk őket, mégis rendkívül hasznos játé­kok. A pontos megfigyelésen, gondos vezetésen kívül ugyanis rendkívül erős beleérzést, empátiát követel a mű, a művész, a kor, a hangulat, a rit­mus, a tempó iránt, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Ezek felfedez­tetése pedig igen fontos számunkra. A teljesség igénye nélkül említünk meg néhány műalkotást, melyek alkalmasak lehetnek ilyen irányú feldolgozásra: Boticelli: Tavasz, Brueghel: Falusi lakodalom, Repin: Hajóvontatók a Volgán, Matisse: A tánc stb. És máris átléptünk a következő területre, mely a vizualitással összefügg ugyan, mégis több annál: a művek megközelítése mozgás segítségével. Talán már említeni sem kell: ismét egy, a mai oktatásban elhanyagolt terület ez: a heti két-három testnevelés óra nem túl sok, a tradicionális és az imitált mozgásokról pedig szó sem esik az iskolákban. Ennél a feladattípusnál is óri­ási segítség a jó kolléga, aki elsősorban a testnevelés tanára, de lehet a né­hány iskolában működő néptánc, jazz-balett vagy társastánc tanára is, ha érti mesterségét. Ezeknél a játékoknál különösen fontos a megfelelően tágas tér, a ké­nyelmes ruházat, a veszélytelen cipő, és néha az sem árt, ha módunk van tor­naszőnyegen dolgozni. mozgó szobrok, festmények mű és mozgás 31

Next

/
Oldalképek
Tartalom