Eck Júlia: Drámajáték a középiskolai irodalomórán - Iskola - dráma 2. (Budapest, 2000)
Első rész: Drámajáték az irodalomtanításban
(például készíts maszkot a vershez, játszd el a mű - festmény, zene, vers - közönségét, milyen szót vagy szavakat mondanál, ha te lennél Watteau Gilles-je vagy Picasso Harlequin']?, mit kell figyelni ebben a képben, zenében stb.) Ebben a stádiumban még nem szoktunk megfogalmazni megoldásokat, de már feltesszük a minket foglalkoztató alapvető kérdéseket, amelyekhez így eljutottunk: a szomorúság - vidámság, a bölcsesség - butaság és a szépség - rútság ambivalens megközelítési lehetőségeit, az érték és a művészet kapcsolatát, a művészet és a közönség, illetve a művész és a közönség viszonyát. Ezután szoktuk elolvasni Karinthy novelláját, ezzel már konkrétabb síkra terelve, majd összegezve a témát. Ekkor kezdődik a csoportmunka: a gyerekek válogatnak, csoportosítanak, szelektálnak az általuk gyűjtött anyagban tallózva, és megpróbálnak a rendelkezésükre álló alkotásokból valamiféle szerkesztett játékot összeállítani. Eközben a feldolgozandó irodalomesztétikai tananyag minden különösebb nehézség nélkül elsajátítható, nem feltétlenül a tankönyv megadott anyagait, hanem a gyűjtött alkotásokat felhasználva (például a verselemzés technikáját az eddig minden gyűjtésben felbukkanó Verlaine Holdfény című verse alapján beszéljük meg, drámarészletekként Shakespeare valamelyik művét használjuk - itt a gyűjtött anyagtól függően rengeteg lehetőségünk van Falstafftól szegény Yorickig -, az elbeszélő szerepköre nagyon jól látható a Karinthy-novellában), a szerkesztés megoldásait pedig izgalmasabb először látható (tehát képzőművészeti) és csak ezután irodalmi alkotásokon megmutatni, amelyre itt minden nehézség nélkül lehetőség nyílik. A munkaforma előnye, hogy a feldolgozandó művek biztosan az osztály érdeklődési köre szerint valók, hiszen ők gyűjtötték őket, és mivel nem lesz két osztály, ahol azonos anyagon dolgozunk majd, a munkát befolyásolja az adott közösség „egyénisége" is. Mindezeken túl sok lehetőségük nyílik az együttműködésre, egymás megismerésére és ezzel a közösségformálásra is, természetesen megismerik a rájuk vonatkozó igényeket, normákat és morális elvárásokat, és a gyakoribb egyénenkénti megbeszélések miatt módunk van személyesebb kapcsolat kialakítására is. Végül a munka nagy előnye, hogy a tanulók már az első év legelején alkotási folyamat részesévé válnak, végigkövethetik, hogy lesz az általuk hozott anyagból élő játék, megtanulnak sok szerkesztésre, térhasználatra, térirányra, figyelemfelkeltésre, játékidőre, a szimultán és a párhuzamos játék 22
