Eck Júlia: Drámajáték a középiskolai irodalomórán - Iskola - dráma 2. (Budapest, 2000)
Első rész: Drámajáték az irodalomtanításban
ben mód nyílik arra is, hogy jobban megismerhessük a csoport tagjainak egyéni gondolatait, ízlésvilágát, gondolkodását is. A legismertebb név-lánc játékot például játszhatjuk úgy is, ha keresztnevük (esetleg teljes nevük) után kedvenc írót, költőt, művészt, irodalmi hőst, esetleg kedvenc idézetet mondanak a gyerekek, bármit, amit jellemzőnek éreznek magukra. Ilyenkor a sok ismétlés még arra is lehetőséget nyújt, hogy diákjaink megjegyezzenek néhány új információt vagy idézetet. Ennek a játéknak változata, ha nem körben haladva mutatkozunk be, illetve ismételjük egymás neveit-ismertetőjegyeit, hanem a gyerekek a teremben sétálva mennek oda egymáshoz és kézfogás kíséretében mondják el magukról a megjegyzendőket. Ennek a játéknak végeztével még versenyt is tarthatunk: ki emlékszik több új társára és a tőle származó információra. Kedves játékfajta az is, mikor a neveket egyszerre mondják-kiabáljáksuttogják-ritmizálják a résztvevők, miközben járkálnak ide-oda a teremben. így egyszerre adnak hangot és figyelnek egymásra. A cél itt is minél több név megjegyzése, de közben természetesen oldódik a feszültség is, az egymás előtti szereplés kényelmetlenségének érzete. Ehhez a körhöz tartozik, de már a fogalmazási és kifejezőkészséget is fejleszti a kétperces önéletrajz-játék, mely egymás mélyebb megismerésére is lehetőséget ad, így irodalomórákon is változtatás nélkül használható, legfeljebb kissé erőteljesebben hangsúlyozhatjuk az irodalommal kapcsolatos érdeklődési kör megjelölését is. Ekkor párokban dolgozunk. A pár mindkét tagjának két perce van arra, hogy elmondja magáról mindazt, amit fontosnak érez, illetve szeretné, ha tudnának róla a többiek. A pár másik tagja nem kérdezhet — feladata a memorizálás, hiszen a játék második részében párja szerepében kell bemutatnia a többieknek „önmagát”. koncentrációs Az első együttműködési időszak alapvető játékai még a koncentrációs jágyakorlatok tékok is, hiszen ezekkel éppen arra taníthatjuk meg diákjainkat, amire a gimnáziumi évek során mindig szükségük lesz: a figyelem összpontosítására és az egymásra figyelésre. Ezekhez a játéktípusokhoz jó, ha van a gyerekek tarsolyában egy-két memoriter, melyek a játékok „anyagát” adják. Jó és a látszat ellenére nem túl könnyű játék, ha körben állva egységenként vagy soronként továbbadva ismételgetik ezeket úgy, hogy a következő megszólaló kijelölése csak tekintettel történik, hiszen így több különböző dologra kell figyelniük egyszerre. Memoriterként jól használhatóak a népköltészet 20
