Lakos Anna - Nánay István (szerk.): Bausch (Budapest, 2000)

Lakos Anna: Egy előadás háttere

rű jele: az idős férfi a Táncszínház majdnem minden turnéján részt vesz, ő az, aki a vendégjátékok ideje alatt is vezeti a tréningeket. Persze Corvino sem akart táncolni, de végül <5 is beadta a derekát. Ezen a délutánon, a kettőtől hatig tartó mulatságban valami történt: szinte minden arcon látni lehetett, hogy ez a találkozás mélyen megérintette az embereket.

A mulatozás akkor sem maradt el, amikor meglátogattuk a Kékláng együttest. Ezeket a tulajdonképpen semmiségeknek tekinthető perceket, órákat, az ezekből adódó benyomásokat alig lehet szavakba foglalni. Mint ahogy azt sem, hogy amikor átsétáltak egy parkon, hogyan figyelték meg a sakkozó nyugdíjasokat, vagy a Széchenyi fürdőben hogyan csodálkoztak rá a minden idegenforgalmi prospektusból ismert, vízben ücsörgő sakkozókra. Lehet, hogy ezek a pillanatok is beépülnek a leendő vagy egy sokadik előadásba, de az is lehet, hogy valahol mélyen „csak” elraktározódik bennük.

Jártunk csodálatos középkori nyírségi templomokban, megismerkedtünk a lekvárfőzés rejtelmeivel, közös nagy fánksütést és-evést rendeztek nekünk. Mindig akkor történt valami az emberek között, ha táncoltak, ha ettek. Abból lehetett következtetni arra, hogy megérintette-e őket valami, hogy másnap-harmadnap milyen címszavakra improvizáltak, hogy a munka során milyen újabb kérésük született.

Egy csoporttal átmentem Kolozsvárra, pontosabban Kolozsvár közelében egy kis faluba, ahol Kallós Zoltán várt bennünket. Nyári táborának záró estjére érkeztünk, ahol zömmel gyerekek tanulták az eszközkészítés, a dalolástáncolás fortélyait. Délután háromtól hajnalig voltunk együtt. Román családoknál laktunk, ezek a családok szívélyesen, fogadtak, s minden igyekezetükkel azon vol-58