Lakos Anna - Nánay István (szerk.): Bausch (Budapest, 2000)

Lakos Anna: Egy előadás háttere

belül teljesíteni. Az is előfordult, hogy mire egy kérés teljesítéséhez szükséges feltételeket megszerveztük, már egészen más foglalkoztatta őket, s mindent kezdhettünk elölről. Ebben is az a metódus dominált, ami a munkájuk egészében: az improvizáció, a játékosság, a nyitottság.

Néha szokatlan vagy váratlan kérésekkel álltak elő, például olyan helyekre akartak menni, ahol az emberek találkozni szoktak egymással. Mondjuk ötórai teára, vagy oda, ahol az idősek vagy a munkanélküliek jönnek össze. Vagy hol és hogyan sportolnak a fiataloké Bausch az egyik nap egy női kosárlabda- vagy fociedzést akart megnézni. Másnap, amikorra találtunk egy kosárlabdacsapatot, amely hajlandó volt beengedni a külföldi vendégeket, Bausch már el is felejtkezett e kéréséről. Amikor olyan helyre akartak menni, ahol idős emberek találkoznak egymással, egy darabig tanácstalanul álltunk, aztán idős szomszédokat, ismerősöket faggattunk: hova irányítsuk őket, mit ajánljunk nekik. Tulajdonképpen nekünk is kemény társadalomismereti lecke volt ez pár hét.

Különböző kulturális programokat kínáltunk: volt, akit ez érdekelt, volt, akit az, szinte mindenki mást szeretett volna látni, hallani. Egy este az egyik görög fiú eljutott az Almássy térre, ahol éppen görög táncház volt, abba beleszeretett, a többiek is oda tódultak, s minden más lehetőségről elfelejtkeztek. Múzeumokba úgy mentek, hogy csak egy bizonyos témájú vagy problematikához kapcsolódó képeket, műtárgyakat akart egy vagy több ember megnézni, tehát pontosan tudnunk kellett: melyik múzeum melyik termébe irányítsuk az érdeklődőket.

A társulat Csarodán, a középkori templomban

50