Lakos Anna - Nánay István (szerk.): Bausch (Budapest, 2000)

Lakos Anna: Egy előadás háttere

ban töltött el, ott tanulmányozta a helyi szokásokat, érdekességeket. Amennyire ez egyáltalán lehetséges, igyekeztek az ott lakók mindennapjait élni, és az így szerzett élményeiket próbálták beépíteni következő előadásaikba. Voltak Palermóban, Madridban, Bécsben, Lisszabonban. .. Ezek a városok többnyire nemcsak valamilyen egzotikummal rendelkeztek, hanem sajátos határhelyzetben vagy útkereszteződés-szituációban élő országok életét reprezentálták. Nem a világesemények központjait keresik, hanem bizonyos értelemben perifériás helyzetű településeket, amelyekben azonban éppen akkor valami születő félben van.

1995-től tehát furcsa udvarlás kezdődött. Eleinte csak szóba került, hogy milyen jó lenne, ha itt dolgoznának. Aztán Nádas is, Esterházy is, én is hol egy-egy németre fordított regényt, hol valamilyen érdekes magyar vonatkozású tanulmányt, albumot vittünk Bauschnak. Igyekeztünk ebből a világból minél több olyan dolgot eljuttatni hozzá, amelyet szeret, amelyre felfigyelhet. Emlékszem, egyszer, mielőtt épp Párizsba készültem, kaptam egy telefont, hogy Bausch az éppen készülő produkciójához cigányzenét keres. Felvásároltam a létező kazettákat, és kivittem neki. Aztán ez a zene, ezek az információk, a felgyülemlő anyag valamilyen áttétellel beépült Bausch új meg újabb munkáiba. Hogy a kapott anyagokat mikor hogyan használja fel, szinte követhetetlen, alig megfejthető.

Végül is a csillagok pályája, lelki vonzódások, kedvező elfoglaltság s ki tudja, mi minden együttállása kellett ahhoz, hogy Bauschék elfogadják a meghívásunkat: 1999 augusztus 20-tól szeptember 7-ig dolgozzanak Magyarországon.

48