Lakos Anna - Nánay István (szerk.): Bausch (Budapest, 2000)
Lakos Anna: Egy előadás háttere
. X részt saját maguknak szükséges, hogy évről-évre egyfajta művészi önismereti tükröt tartsanak maguk elé, másrészt ilyenkor koncentráltan tudnak megmutatkozni közönségüknek - s nem mellékesen a szakmának. Többször voltam ilyen összefoglaló bemutatósorozaton, s gyönyörű, amikor azt látja az ember, hogy miként változik, mélyül és szépül egy-egy előadás csupán attól, hogy a táncosok öregszenek, s aki mondjuk 1985- ben eltáncolt egy szerepet, az öt vagy tíz év elteltével egészen másként, szinte más emberként jeleníti meg ugyanazt. De nem kevésbé gyönyörű az, ha egy-egy szerepet különböző karakterű fiatalok vesznek át, s ettől változik meg a karakter is, a szerep is, de az egész előadás, a többiek teljesítménye is. Amikor a 95-ös vendégszereplést előkészítettük, arra gondoltunk, hogy ismerve Pina Bausch beskatulyázhatatlan művészetét, olyan európai műveltségű, nyitott szellemiségű, független gondolkodású egyéniségek válasszák ki a meghívandó produkciókat, akik mentesek a szűkebb tánc-, vagy színházi szakmabeliek óhatatlan elfogultságaitól. Ezért a Tavaszi Fesztivál igazgatója felkérte Nádas Pétert és Esterházy Pétert, hogy utazzanak el az éppen esedékes egyhetes retrospektív sorozatra, amelyen a legújabb bemutatók mellett számos korábban készült előadást is játszottak. Végül is a Café Müllen és a Szegfűket választották ki. Ezekkel szerepeltek Bauschék a Vígszínházban. Találkozásaink alkalmából, közös munkáink közben azt tapasztaltam, hogy Pina Bauscht egyre inkább vonzza valami Magyarországhoz. Nem Magyarország mint olyan érdekli, hanem az emberek; emberi kötődések határozzák meg azt a közeledést, amely magyarázza, hogy már másodszor vállalkozik budapesti vendégjátékra, s 44