Lakos Anna - Nánay István (szerk.): Bausch (Budapest, 2000)
Nádas Péter: Pina Bausch, a testek filozófusa
Ebben a világban senkinek nincsen teljes, kifejlett személyisége, s ezért önálló, összefüggő, önmaga és mások által logikusan követhető sorsa sem, hanem csak individuális megnyilvánulásai. Ez a világ a kis individualizmusok káosza. Ebben a világban az őrület és az erőszak logikája működik, de az egyik individuális tudattartalom nem kapcsolódik a másik individuális tudattartalomhoz, s ezért egyetlen kollektív tartalmuk, hogy nem kapcsolhatók egymáshoz. A kis individualitások egymás számára nem értelmezhetők. A kis individualitások legfeljebb szépek önmagukban és önmaguknak. A kis individualitásoknak nincsen egymáshoz közük. A kis individualitásoknak nincsen közös történetük. Miként a pulzárok a csillagos égen, felvillannak és kihunynak. Más szabályosság vagy rendszeresség ebben a világban nem megfigyelhető. A mozgássérültek nagy frocessziója A kaotikus világ egyetlen értelmezhető eleme Peter Pabst díszlete. Három óriási üvegtárlóval veszi körül a játékteret. Mintha egy múzeum rovartani osztályán lennénk. Az egyik tárlóban a víz, a másikban a sivatag, a harmadikban az őserdő a díszlet. Az élő világ halott imitáció. Látunk a díszletben három díszletet, s ezekben a díszletekben, illetve ezen díszletek között történik pillanatrólpillanatra valami olyasmi a táncosokkal, aminek ugyan van belső hitele, ereje, szépsége, hatalma, ám sem az egyik a másik vonatkozásában, sem bármelyik önmagában nem értelmezhető. A próbanapló tanúsága szerint Pina Bausch címszavakat dolgozott ki. „Mikor mondja az ember, hogy szári- Mondatok, amelyben előfordul az Isten. Ezt a szót használni: anya. 26
