Lakos Anna - Nánay István (szerk.): Bausch (Budapest, 2000)

Nádas Péter: Pina Bausch, a testek filozófusa

bizony egy ilyen helyzetben éppen így veszi a lélegzetet; a személyességnek hihetetlen szépsége van. Az emberi leplezetlenség a szép.

Pina Bausch a saját képzelete, a saját asszociációs rendszerének láncolatai szerint helyzeteket teremt, s bár ezek a helyzetek felettébb individuálisak, mégis mindenkiben lezajlanak; alaphelyzetek, archetípusok, s ezért amikor a táncosainak felajánlja, akkor kollektív tudattartalomként kezdenek el működni. A táncosok a saját személyiségükön keresztül tudják elfogadni. Nem valamiféle kényszerhelyzetbe kerülnek általa, hanem a saját személyiségüknek egy ősibb rétegét élik át.

Two cigarettes in the dark

Raimund Hoghe három hónapos próba után azt jegyzi fel a naplójába, hogy Pina Bausch még mindig szeretne egy kicsit tovább keresni. Másfél héttel a premier előtt nincsen még befejezett darab, csupán fragmentumok, töredékek, első kis jelenethalmazok, címszavak hosszú sora, amelyek viszont nincsenek belefűzve még semmiféle összefüggésbe. Különböző lehetőségeket próbál az egyes részek összefűzésére, s olyan átmeneteket teremt, amelyek valamilyen formához vezethetik. Gyakran még az is eldöntetlen, hogy milyen zene legyen. így aztán bizonyos jelenetek olykor klasszikus zenével, máskor „sweetheart-dallamokkal” mennek. „Lássuk csak, mi változik meg tőle” - mondja Pina Bausch, miközben ismét kísérletet tesz, hogy különböző elemeket valamivel összefűzzön. A legkülönbözőbb variációkon megy át, hogy aztán

Helena Pikon és Jan Minarik a Viktorban (1986)

22