Lakos Anna - Nánay István (szerk.): Bausch (Budapest, 2000)

Nádas Péter: Pina Bausch, a testek filozófusa

sem tulajdonít a sorsuknak, mint Bartók, de nem is veszi el tőlük a személyességüket. Természetesen az ő Juditjában és Kékszakállújában is van valami, ami nem személyes. Az archetipikus, állatias tulajdonságaikat azonban nem a férfiúságuknak vagy nőiségüknek tulajdonítja, hanem annak, hogy emberek. Akik őrzik magukban a nőiesen és a férfiasán állatit. Mivel azonban emberek, állatiságuknak e kétféle megjelenési formáját, a védekezés vagy a támadás eszközeként, fel is tudják egymás között cserélni.

Klasszikus balett, modern dance

Mindezt csak azért teheti meg, mert elemi élvezettel dolgozik a klasszikus balett ellenében. Bár nem győzi le, nem gyűri maga alá, nem teszi tönkre, nem zúzza szét. Olykor idézi, máskor eljátszik vele, gyakran épít rá, elemzi, vagy éppen gonosz gyerekként úgy szétszedi, hogy soha többé össze ne lehessen rakni rendesen. Nem tartozik hát a nagy, dühödt rombolók közé, hanem építő; valami egészen mást épít föl, de nem ráépíti, hanem inkább mellé. Ez egy másik épület. Van egy önálló ajánlata. Az ajánlat persze tényleg minden ízében másra vonatkozik, mint amit a klasszikus balett ajánlhatott. A klasszikus balett megrögzötten és javíthatatlanul a nemek dualitásával és az emberi alakok sajátos, nevezzük nevén: feudális, udvari hierarchiájával számol.

A klasszikus balettban a férfi teste szolgálja és kiszolgálja a női testet, repteti, miközben ő maga szinte a földhöz van cövekelve, s arra ítélve, hogy tehetetlen emelője és támasza legyen e sápadt, szubtilis, túlvilági törékenységnek és érzékenységnek, mely az ő segítségével, ám az ő szolgálatában győzi le a földi nehézkedés rettenetes nyűgét, a gravitációt. Mert furcsa módon nincsen olyan

14