Lakos Anna - Nánay István (szerk.): Bausch (Budapest, 2000)

A szabadságról van szó - Beszélgetés Ascher Tamással

művészet, a következőben ez a fajta stilizáció megszűnik, és a színészek könnyedén és hétköznapi „civilséggel” közlekednek a színpadon, illetve teremtenek kapcsolatot a közönséggel. A leheletfinom semmi van köztük és köztünk. A semmi és valami határán egyensúlyoznak, és ebben mégis gazdagon jelenik meg az élet. Tavaly Taorminában hosszú idő után újra láttam őket: az új táncosok között továbbra is ott vannak a régiek, akik már negyven év fölött járnak. Bizonyos ugrásokat már nem tudnak úgy megcsinálni, mint tíz-húsz évvel ezelőtt, de a lényük, a személyiségük tudással és szellemmel gazdagodott. Ahogyan a kínai operában az idős színész és a fia is eljátssza a Majomkirályt: a fiatalabbik nagyobbakat és pontosabbakat tud ugrani, de a jelentés, az ugrás esszenciája százszoros erővel jelenik meg a megfáradtabb és öregebb testben. Ezért tart ki táncosai mellett Pina Bausch.- Az tehát elképzelhető, hogy a wuppertaliak mondjuk, az 1980 című produkciót még 2010-ben is játsszák, míg egy hagyományos prózai színházban a Három nővért egy idő után le kell venni a műsorról.- Legalábbis nehezebb műsoron tartani azt az előadást, amelyben a színész olyan személyt ábrázol, aki egy bizonyos történetben ennyi és ennyi éves. Pina Bausch színésze önmaga a színpadon. Ez szabadsága egyik titka.- Nem kell hasonlítania.- Nem az a dolga, hogy képzelt személyeket ábrázoljon. A különböző helyzetekben azt a létező személyt mutatja meg érzékletesen, aki önmaga. Groteszk, mulatságos, fájdalmas helyzetekben - de mindig önmaga.- Bárki, aki vállalja önmagát, lehetne itt színészt- Nyilván nem. Ez is egy titok, Bausch választásának, pedagógiájának titka. Kiválaszt, befolyásol és felszabadít. Alapfeltétel lehet a táncos szakmai tudása, de a lé-125