Lakos Anna - Nánay István (szerk.): Bausch (Budapest, 2000)
Forgách András: A szőnyeg mintázata
FORGÁCH ANDRÁS A szőnyeg mintázata „...az emberi beszédet tarka szőnyeghez hasonlította, mert az is csak szétterítve mutatja meg a rajta ábrázolt mintát, de eltorzítva, ha összegöngyölik. Ezért neki is időre van szüksége." (Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok) Állítólag e szavakat mondta a hazájából elűzött Themisztoklész a perzsa királynak, amikor menedéket keresett nála (és aztán egy évet töltött el a perzsa nyelv tanulmányozásával, mielőtt újra a király elé állt). Nagyon sokat gondolkoztam róla, mi újat mondhatnék egy olyan nagy művészről, aki már negyed évszázada működik rendületlenül, és nyugodtan állíthatjuk, hogy a XX. századi táncszínház, sőt színházművészet egyik legnagyobb hatású alakja. Általában egészen biztosan nem lehet róla újat mondani. Meg nem is érdemes. Azok közé a művészek közé tartozik, akiket nézni kell, sokszor meg kell nézni, egy térbe kell kerülni velük, beszívni a lényükből áradó valamit, amit nem is szabadna meghatározni, ha az embernek nem az volna éppen az egyik legbensőbb szükséglete, hogy időről-időre megpróbálja meghatározni, mi az, ami hat rá. Hogy megpróbálja meghatározni a meghatározha tatlant. Amit az elemző (vagy inkább csodáló) megtehet: elmondja, hogy személyesen számára mi újat hozott: hogy mi az a Pina Bausch hívószóval leírható varázslat, vagy tudás, vagy forma, vagy elemi képzet arról, hogy mi a világ, 101