Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

III. Shakespeare még mindig kortársunk avagy a rendezés iskolája

I felelevenítését jelentette. Ugyanaz a tragédiamodell egyáltalán nem jelent hasonló közönséget és azonos értékelést. Világosan láthatjuk ezt a két ellentétes Élektra példáján, Szophoklész és Euri­pidészén, pedig a kettőt csak rövid idő választja el egymástól. Euripidész Élektrája heves polémia Aiszkhülosszal és Szophoklésszel. Minden pszichologizmusával és realizmusra emlékeztető részletével együtt valójában parabola, vagy moralizálás két szerencsétlen gyermekről, akiket az avult előítélet bűnbe sodort. Szophoklész ÉMírajában az élők a holtak bűvöletében élnek. Liturgia, rituális szertartás benne minden. Oresztész áldozatot helyez el apja sírján, aztán Élektra megtiltja Khrüszothémisznek, hogy szentségtörő áldozatot tegyen a sírra. Saját haj­fürtjeit és övét küldi el inkább. Tovább tart a halál bűvölete, Élektra átéli testvére ha­lálát és zokogva veszi át az urnát, amelyben Oresztész hamvait sejti. Itt a gyilkosság is liturgikus áldozat, amelyet teljes ceremóniával hajtanak végre. Valamennyi Oresztészről szóló tragédia közül Szophoklészé a legmonotematikusabb. A prológus­tól az exodoszig csak a gyilkosság előkészítése és végrehajtása. A gyilkosság leg­tragikusabb típusa az anyagyilkosság. Szophoklésznél nyoma sincs a sajnálkozásnak, színtiszta kegyetlenség minden. Oresztész és Élektra kölcsönös gyűlölettel fertőzik egymást. A szörnyű álom valóra válik az áldozat és Élektra kiáltásai kíséretében. Ez a világ legkegyetlenebb tragédiája. A hősök nem ébrednek fel gyilkos álmukból. Az Erinnüszök nem jelennek meg, és az utolsó gyilkosság után Oresztész meg sem szólal többé. Még meglepőbb Élektra hallgatása. A palotából kiáltást hallunk: Óh, jaj nekem, boldogtalan! Ezek Élektra első szavai. És az utolsók: Öld meg halasztás nélkül... egyedül csak ez le­het engesztelés sok régi szenvedésemért. Többé nem szól egy szót sem. Egyedül marad a színpad előterében, távol a kórustól. Mit mondhatna még? Talán mint Ham­­let: A többi néma csend. A tudat távolságtartás saját szerepünkkel kapcsolatban. A görög Oresztész csak két-három olyan pillanatot él át, amikor kétségei támadnak. 0, Oresztész, akinek gyilkolnia kell. Hamlet már nem csupán Hamlet, aki ölt. De az Élektrán kívül Euri­pidész megírta még az Oresztészt is. Ez már egy másik tragédiamodell. Minden a gyilkosság után történik. Oresztész révetegen fekszik, Élektra vigyáz rá. Belép Menelaosz és megkérdi: Mi az, mi kínoz? Mily betegség ront le így? Oresztész válaszol: Az, hogy tudom, mily szörnyűséget tettem én. Ez Oresztész egyetlen mondata, amelyet Hamlet is utána mondhatna. „ , „ , Fordította Balogh Géza. 373

Next

/
Oldalképek
Tartalom