Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

III. Shakespeare még mindig kortársunk avagy a rendezés iskolája

Hogyha Hamlet az első négy felvonásban Élektra szituációjában van, Élektra szerepében, Élektra meg nem valósított választása előtt áll, mi történt ebben a tragédiamodellben később Elektra üresen maradt helyével? Oresztész-Hamlet a nagy prognózis szerint cselekszik, Élektra - ismétlem - Oresztész tetteinek drámai és lélektani motivációja. Oresztész számára a „többiek”, mindenekelőtt Élektrát jelenti; a „többiek” Hamlet számára, mindenekelőtt Ophelia. A funkciók önazonosságát kutató szerkezeti analízis a szituációk hasonlóságát mutatja. Ophelia, akárcsak Élektra, egy meggyilkolt apa leánya. Ophelia tehát Élektra, aki őrületbe menekült, és az öngyilkosságot választotta.

Az 0resztész-Élektra és a Hamlet-Ophelia ellentét módosul, bár megőrzi ugyanazokat az ellentétes jegyeket. Hamlet látszólag halott, Ophelia tényleg meghal. Hamlet látszólag őrült, Ophelia tényleg megőrül. A megőrülés motívuma - mint azt már annyiszor elemezték - fontos szerepet játszik a görög tragédiák nagy részében, de Oresztész történetében különösen nagy a jelentősége. Aiszkhülosznál és Euripidésznél Oresztész a tett elkövetése után őrül meg, Szophoklésznél Oresztész holdkóros, mint Duvignaud mondja, mintegy transzban gyilkol. Shakespeare, vagy az északi sagák Hamletje tetteti az őrültséget, vagy időnként valóban őrült. Hagyjátok meg tébolyomat - mondja Szophoklész Elektrája, Hamlethez hasonló szavakkal - az én bajomra nincsen már orvosság. Az őrület szó természetesen többféle állapotot és szituációt jelent. Úgy tetszik, mintha a görögöknél mindenekelőtt az istenekkel kapcsolatos liturgikus, vagy rituális jelentése volna; mintha két különböző őrület lenne: az egyik fajta, amellyel Apolló, s a másik, amellyel az Erinnüszök sújtják a halandókat. Ez a megkülönböztetés még a középkorban is jelentkezik, sőt a reneszánsz hagyományokban is megtalálható. Isten őrültjei szemben állnak azokkal, akiket az ördög szállt meg. De a tébolynak, őrületnek van egy harmadik fajtája is. Nemcsak Élektra őrült, Antigoné is őrültnek mondja magát; őrültek azok, akik szembeszállnak a hatalommal, a királlyal, akik a holtak iránti hűséget szembeállítják az élőkkel szembeni kötelékekkel, akik nem hajlandók elfogadni a világot. Az őrület háromféle jegy - a felkentség, a büntetés vagy a lázadás - egyike. A bolond, „the fool” - szintén őrült: a görög tragédia, Euripidész kivételével, általában nem ismeri a tragikus bolond figuráját, a tragédiába Shakespeare vezeti be először. A Hamiéiben nem szerepel udvari bolond, de a dán királyfi őrültsége sokértelmű. Hamlet a tragikus bolond szerepét játssza a többiek előtt, és saját magát is a bolond tükrében látja.

Az őrült Élektra Oresztész húga, az őrült Ophelia Laertes húga. Laertes a shakespeare-i tükörrendszerben Hamlet visszaverődése, vagy hasonmása. Ő is halott

366