Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)
I. A görög tragédia és az abszurd színház
közös hadjárathoz vagy ünnepélyesen békét kötöttek. Gyakran így cseréltek egymás között fémeket, ugyanis a hősök kereskedelemmel nem foglalkoztak. Az „idegenből” „vendég” lett, az „ellenségből” - „barát”. A kölcsönös „barátság-ajándék” olyan társadalmi kapcsolatrendszert teremtett, amely biztos támaszt nyújtott az oíkosz határain túl, a családtól és a klántól távol zajló, mindig bizonytalan kimenetelű hadjáratok idején." Aiasz világában az ajándék-csere fatálisnak bizonyul, halált hoz mindkettőjükre; a heroikus világ romba dőlt, intézményei hirtelen baljóslatúvá és abszurddá váltak. William Arrowsmith (1964) a lényegre tapintott, amikor azt írta Szophoklész Álarcáról, hogy ebben a tragédiában megtaláljuk annak a régi, arisztokrataethosznú a szimbólumát, amely az új, anti-heroikus körülmények között degradálódott és értelmét vesztette. Aiasz következetesen előnyben részesíti az öngyilkosságot az idegen világban való abszurd élettel szemben.26 Prométheusz „előrenéző” volt. Aiasz inkább Prométheusz fivéréhez, a „hátra-néző” Epimétheuszhoz hasonlít. Prométheusz túl korán érkezett, Aiasz, aki özönvíz előtti állatként tévelyeg az idegen világban, túl későn jelent meg. Mindkettőjüket felmorzsolta a számukra idegen idő. De mit tegyünk, ha az idő mindig is „idegen” volt? A történelmi interpretáció valószínűleg nem elég Aiasz komor nagyságának megértéséhez. Az abszurd egyaránt figg az embertől és a világtól - írta Camus Sziszüphosz mítosza (Le mythe de Sisyphe)* című esszéjében. És még egyszer: Az abszurd lényegét tekintve olyan, mint a válás. Nem külön-külön a két félből, hanem a kölcsönös konfrontációjukból ered. Abszurd helyzetben lehet élni - mondja Garine Malraux Hódítókjában** de elfogadva az abszurd helyzetet nem lehet élni. A „makacs” Aiasz nem akart megbékélni az abszurddal. Mi maradt meg neki a gyűlöleten kívül? Aiasz hős volt. A nevetségessé tett Aiasz már nem volt Aiasz. Ahhoz, hogy visszanyerje heroikus státusát, meg kell halnia. De hogyan haljon meg? Mert szép élet vagy szép halál illik nemes emberhez. (Aiasz, 479-480) * Camus: Sziszüphosz mítosza. Bp., 1991. 298. Fordította Vargyas Zoltán. Malraux: Hódítók. Bp., 1934. Fordította Németh Andor. 95