Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

I. A görög tragédia és az abszurd színház

deg tisztánlátással, és visszaadja neki a homéroszi nagysággal nem rokon, komor nagyságot és a homéroszinál keserűbb hősi jelleget.

A hatalmas hulla még mindig a színpadon fekszik. Menelaosz, Agamemnón és Odüsszeusz már elmentek. A katonák és Teukrosz megadják Aiasznak a végtisztességet. A gyászmenet ünnepélyesen elindul, és elviszi a színről a holttestet. De ki ez az Aiasz, akit Szophoklész tragédiájában eltemetnek?

Istennő', haragot zengj, Péleidész Akhileuszét (Iliász, 1.1.)* Akhilleusz őrült haragra gerjedt, amikor a haditanácson tudomást szerzett arról, hogy Agamemnón el akarja venni tőle rabnőjét, Bríszéiszt. Már azon tűnődött, kirántsa-e hegyes kardját, amikor Pállasz Athéné lépett hozzá:

(...) háta mögé lépett, s megfogván szőke hajánál Péleiónl, neki tűnt csak föl; nem látta a többi.

Megdöbbent Akhileusz, megfordult, látta azonnal, hogy nagy Athéné az: szeme oly félelmesen égett; hát őt megszólítva, ilyen szárnyas szavakat szólt:

»Pajzstartó Zeusz lánya, miért jöttél ide ismét?

Tán, hogy dölyfét lásd Agamemnón Átreidésznek?

Ezt mondom neked, és hiszem, ez megy teljesedésbe: feldühödött gőgjében még elveszti a lelkét.«

Erre az istennő így szólt, a bagolyszemü Paliasz:

»Jöttem, hogy szűnjék haragod, ha ügyelsz a szavamra;«

(Iliász, I., 197-207)**

Miután Akhilleusz fegyvereit Odüsszeusznak ítélik, Aiasz éjszaka, karddal fölfegyverkezve, a két Atreusz-saij sátra felé indult. Pallas Athéné mögéje lépett. Mint az, Iliász ban. De Szophoklész Paliasz Athénéje megzavarja Aiasz értelmét, érzékszerveit becsapja. Aiasz a marhákat és juhokat mészárolja le kardjával.

* Homérosz: Iliász. Bp., 1960. Fordította Devecseri Gábor.

** Homérosz: Iliász. Bp., 1972. Fordította Devecseri Gábor.

78