Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)
I. A görög tragédia és az abszurd színház
lész érdeklődése a megszállott jellemek iránt, igen figyelemre méltók, azonban elkerüli szerzőnk figyelmét azakörülmény, hogy Philoktétészsebe mitikus jellegű. 11. Ania Teíllard, II simbolismodei sogni. Milano, 1951., A kígyó magnetikus erejű állat Mivel cseréli abőrét, a feltámadást szimbolizálja; gonoszsága miatt a torz természetet jeleníti meg ” (Idézet a J. E. Cirlot./f Dictionary of Symbols, New York, 1962.274.) 12. Ld.: B. M. W. Kno x.Euripidean Comedy, In: Alan Cheusei Richard Koffler, The Rarer Action: in Honor of FrancisFergusson. New Brunswick, 1971.75. 13. Knox, The HeroicTemper. 138. és a következő: „Philoktétész győzött. A hősi akarat diadalmaskodott, ami felülmúlta mindazt, amit más darabokban láttunk. Egy ember konoksága nemcsak legyőzte azegészgörög hadsereget, deHelenoszjóslatát és Zeusz akaratátis, amely a történelem modellje. Egészen szokatlan pillanat volt ez a dionüszoszi színházban; Aiszkhülosz és Euripidész Piriloktétészról szóló drámáinak megmaradt leírásaiból tudjuk, hogy a nézők számára ez valami egészen váratlan lehetett Ez egy színházi tour de force és éppen hogy átéltük a s okkot, már tudjuk, hogy a darabnak ez nem lehet a befejezése (vége), mert Philoktétész győzehne valójában szörnyű kudarc. Visszatér otthonába, Ethosz szigetére, hogy semmittevésben töltse napjait, ahogy előtte Lémnoszon, továbbra is gyötörtetvén betegségének rettenetes fájdalmaitól. És azt is tudjuk, hogy Trója elesik, és neki mindenképpen távozniakell.” Jegyzetben idézi Knox Kitto könyvéből: Form and Meaning in Drama: A study of Six Greek Plays of „Hamlet”. New York, 1957. „Ez az a pillanat, melyben a történelem nem olyan filozofikus, mint aköltészet; Trója elesett” Elgondolkoztató, hogy majdnem minden értelmezésben az van, hogy a történelem megszakításának a pillanata Héraklész beavatkozásának köszönhetően szerencsésen megelőzi a tragédia befejezését, pl. Wilson (id. mű, 24.): .Ahelyett, hogy legyőzte volnaaszáműzöttet, Neoptolemosz saját magát ítélte száműzetésre, mégpedig abban az időben, amikor a görögöknek kétségbeesetten szükségük volt mind a fiúra, mind a betegre. Azonban anúkor vállalta azt a rizikót, hogy azonosul Philoktétész sorsával, és vállalta a beteg emberrel való sorsközösséget, amikor meghátrált az adott szó megtörésétől—letörte Philoktétész ellenállását, ezáltal meggyógyította őt, és szabaddá tette—és egyben meg is mentette - a hadműveletet.” Még Knox sem - aki Szophoklész tragikus hőseit a , Jconok” és „a hatalommal való együttműködésre képtelenek” jelzőkkel illette, olyanoknak, akik kénytelenek választani a „bizalmatlanság és azidentitás elvesztése között” és akik végig hajlíthatatlanok maradnak saját elhatározásukban - titkolja, személyesen drukkol, hogy Philoktétész engedje magát meggyőzni és meggyógyítani: „Olyan tragédia ez, amely az epizódok fájdalmas drámaisága ellenére feltartóztathatatlanul aszerencsés befejezés feléhalad (...) Azigazi tragédiában a győzelem lehetetlen, és mi nem is kérünk az ilyenfajta igazból; figyeljük a hős tragikus karrierjét, akit ellenállása kudarcra ítélt, de nem akarjuk, hogy engedjen. Amikor Antigonét, Oidipuszt, Aiaszt nézzük, lelkünk legmélyén azt kívánjuk, hogy a kompromisszum, amely a hősnek lehetőségként megadatott, ne jöjjön létre; a Philoktétészbcn pedig, hogy sikerüljön.” (118.) Csak William W. Flint, Jr. (The Use of Myths to Create Suspense in Extant Greek Tragedy. New York, 1966.16.) véli Philoktétészvisszatérését az apja otthonába, Etha szigetére „a darab egyetlen emberséges megoldá73
