Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

I. A görög tragédia és az abszurd színház

Philoktétész és Neoptolemosz már lassan lefelé lépkednek a szkénéről a sziklás tengerpartra vezető sziklalépcsőn. Philoktétész egy pillanatra megállt. Kezében Héraklész nyila. Ezt az íjat az istenektől vették el. Az ezt követő néhány pillanatban, mielőtt Héraklész a „machinán” leereszkedne a barlang tetejére, Philoktétész, akit azért választottak ki az istenek, hogy teljesítse történelmi küldetését, legyőzi a saját sorsát. Erre a néhány másodpercre a Philoktétészt üldöző akhájok felé irányított nyíl kivétetik a baljóslatú történelem kezéből. Tróját nem veszik be.13

A Kis Iliásszal kezdődő Homérosz utáni hagyományokban Diomédész hajózik el Lémnosz szigetére, hogy elhozza onnét Philoktétészt. Aiszkhülosz elveszett Philoktétész-tragédiájában maga Odüsszeusz vállalja az expedíció kockázatát, és sikerül rávennie Philoktétészt, hogy hajózzék vele Trója alá. Euripidész elveszett tragédiájában, az esetleges „piszkos munkák” elvégzésére Diomédész kíséri el, a Trója alól menekülő harcosnak álcázott Odüsszeuszt Lémnosz szigetére. Szophoklész a hagyományokat mellőzve Akhilleusz fiát választotta Odüsszeusz kísérőjéül. Vajon miért? Érdemes tűnődni rajta. A hős Akhilleusz és a leleményes Odüsszeusz nem csak a kétféle magatartásforma és a kétféle jellem legősibb ellentétpárja; a két osztályra és a két pártra szakadt, V. századi Athénban a homéroszi pszichológia és etika ellentétpár aktualitással és politikai tartalommal telítődött meg. Az akhilleuszi, a mindenáron való dicsőség, az odüsszeuszi, a mindenáron való siker irodalmi szimbólumaivá váltak az ostoba tradicionalizmusba merevedett arisztokrata vezérek és a gátlástalanul kapzsi és hatalomvágyó demokrata politikusok és kereskedők közötti harcban.14

Ez a megoldás, nevezetesen hogy Odüsszeuszt Akhilleusz fia kíséri el Lémnosz szigetére, politikai élet adott a Philoktétész-tragédiának, és lehetővé tette Szophoklész számára, hogy a zsarolás és a fortély bevezése nélkül bontsa ki a cselekményt. Sokak szerint Neoptolemosz a tragédia főhőse, s egyben a görög színház egyik legcsodálatosabban megformált jelleme.15 De ez az erkölcsileg a helyzethez felnövő, az események során jellemileg megváltozó Neoptolemosz csak a klasszikafilológusok áhítatos olvasatában létezik. A görög tragédiák, de kiváltképp Szophoklész hősei, még azok is, akik nem nőttek fel a problémák etikailag tiszta megoldásához, nem változnak a cselekmény során. Szophoklész Neoptolemosza a tragédia első sorától az utolsóig olyan féktelen ambíciójú fiatalember, akinek egyetlen állandó tulajdonsága az állhatatlanság. „Ajellem az ember sorsa” - mondta Hérakleitosz. De Szophoklész

64