Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

IV. A lengyel Tiszta Forma Színháztól az Esszencia Színházig

AZ ESSZENCIA SZÍNHÁZA

Kantor És Brook

Tadeusz Kantor Halott osztályú.ban a halottak visszatérnek a saját helyükre, az iskolapadokba. Ezek az előadás kezdete előtt a nézők számára előkészített padokkal vagy székekkel szemben kerülnek felállításra. Az iskolapadokban fiúkat és lányokat jelképező bábuk ülnek. A halottak önmaguk mellé ülnek le - az egykori önmaguk mellé, akik ők voltak valaha. Két különböző „osztály” van: a feledésből előhívott osztály és a Kantor emlékezetéből, képzelete által kihívott osztály (mint a táblához szólított tanuló). Az egyik osztály az Osztrák-Magyar Monarchia egy galíciai kisvároskájában lévő gimnáziumnak az érettségi előtt áúó osztálya, az első világháború előestéjén. A másik „osztály” Kantor eme hallucinációs előadásában a kihalt, vagy inkább tökéletesen kipusztult étosza annak a vidéknek, ahol lengyelek, ukránok és zsidók egymás szomszédságában éltek.

A Halott osztályt először New Yorkban néztem meg a La Mama színházban. Amikor a színpadról a fülsüketítően harsogó és suttogásig halkuló bécsi Frangoiskeringő melódiája mellett, amely vezérdallama az előadásnak, egy rövid időre felhangoztak a zsidó bölcsődalok, azt gondoltam magamban, hogy ez az East Village-i nézőtér talán egyike a világ azon kevés helyeinek, ahol a nézők között vannak ketten, hárman, na mondjuk, négyen, akiknek ezt a bölcsődalt valaha jiddis nyelven énekelte a nagymamája vagy az édesanyja. Kantor halottai bennük még élnek.

Ugyanebben az East Village-i La Mama színházban, a Second Avenue mellett, ahol a lengyel éttermekben orosz pirogot szolgálnak fel, az ukrán éttermekben pedig lengyel savanyú levest krakkói kolbásszal, nos, ugyanitt láttam Kantor Wielopole,

475