Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)
IV. A lengyel Tiszta Forma Színháztól az Esszencia Színházig
ságos időn. A családi vígjátékban voltak nagypapák, szülők és gyerekek; az idő nem volt absztrakt, hiszen konkrét életrajzok épültek rá. Witkacy az elsők között kezdett megint abszurd családi komédiát, történelmi időben, történelmi kosztümökben, történelmi gesztusokkal. Egyetlen különbséggel: a világvége perspektívájában. Nagy családi bohóctréfa eszkatologikus befejezéssel. MroZek eszkatológiája más: a nagymama a ravatalon - abszurd költészet, a hullák Witkacy- és Ionesco-származékok, de az idő változásai valóságosak. MroZek realista mindenekfölött. A lengyel abszurd fölött. III. Nincs mit próbálni, reménytelen ügy. Maguk irtózatosan toleránsak. (Tangó, I. 355. o.) Két héttel MroZek Tangójának Dialog-beli megjelenése után egy kiváló asztrofizikus barátom feleségével találkoztam a kapuban. Remek ez a MroZek, mondjuk köszönés helyett. Aztán, mint rendesen, a lányainkról kezdünk beszélgetni. - A tied? - kérdezte a barátom felesége. - Rémes. Hát a tied? - Rémes - felelte a barátom felesége. És hozzátette: De ezek a bérházak a rémesek. Nem a gyerekeknek találták ki. - MroZek - mondtam. - MroZek - mondta a barátom felesége. Jön a lányom, és azt mondja: „Anyu, én marxista vagyok!” ,Jól van, kislányom- válaszoljuk -, nagyon helyes. Apukád marxista volt, anyukád marxista volt, szép, hogy a szüleid nyomdokain haladsz.” Jön a lányom, és azt mondja: „Anyu, luxemburgista lettem.” „Luxemburgista?- kérdezzük. - Hát semmi mást nem tudtál kitalálni? De végre is roppant érdekes eltévelyedés. Kérlek szépen, legyél csak luxemburgista.” Jön a lányom, és azt mondja: „Anyu, én anarchista lettem.” „Anarchista? - Roppant érdekes. Már rég nem volt senki anarchista. Ez azt bizonyítja, milyen önálló vagy.” Jön a lányom, és azt mondja: „Anyu, én hívő katolikus vagyok.” „Apu nem vallásos, anyu sem vallásos - válaszoljuk -, de a lelkiismereti szabadság igen fontos dolog. A te dolgod. Végre is a katolikus vallás nagyon szép.” 468
