Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)
IV. A lengyel Tiszta Forma Színháztól az Esszencia Színházig
egyben Przybyszewski és az újkori logisztika között is. A Vízityúkbm hullák, gyilkosságok és öngyilkosságok vannak. Úgy hullanak a szereplők, mint Przybyszewskinél. Csak a szituációk itt nem „életszerűek”, és a hullák nem valódiak. Ezek már színpadi hullák, bábhullák, jelhullák, újraéledő hullák, mint Artaud-nál és lonescónál. VÍZITYÚK Ne haragudj, ha valamit kérdezek: hogy áll a helyzet a nagyság problémájával? EDGAR Nagyság? Talán inkább óriásság. Mondtam neked: pojáca vagyok egy ismeretlen erő kezében: nagy vagyok bábfigurának. Haha! (II. 34. o.) A „halva” Przybyszewskié. A tisztaság erénye komikus jelentést kapott. Hehehe! Ez egy részlet A szerencse kedvéért című műből. Szinte teljes egészében megtalálhatjuk a Vízityúkbm ugyanezeket az idézeteket, csak más funkcióval, más perspektívákkal, más jelentéssel. Vissza Przybyszewskihez, előre az abszurd színházhoz; sokféleképpen lehet Witkacyt elemezni és értelmezni. Elszórakozhatunk a szereplők és az események kronológiájának kiszámításával. Ebből is felsejlik az előfutár, csak máshogyan. A harmadik felvonásbeli forradalom leginkább 1917-re tehető. De ez a forradalom egyben Lengyelországban zajlik és sehol, ugyanígy elfogadhatjuk tehát, hogy a harmadik felvonás 1920-ban játszódik. Az első és a második felvonás, mint azt az író igen világosan elárulja, tíz évvel korábban történik. Vagyis 1907-ben, illetve 1910-ben, kronológiánk szempontjából ennek a három esztendőnek nincs jelentősége. Ő, azaz Edgar Walpor harmincéves, 1880 körül született, tehát Witkacy korosztálya. Mindenképpen ehhez a nemzedékhez tartozik: Witkacy (1885), Chwistek (1884), Bronislaw Malinowski (1884), Chwistek mellett Witkacy másik ifjúkori barátja; valamint Karol Szymanowski (1882). Ez az egyik magyarázat a logisztikára és Afrikára. De van egy másik, társadalmi magyarázat is. 1907-ben indul a Zöld Léggömb, Zapolska 1907-ben úja a Dulska asszony erkölcsét: ZBYSZKO Én? Egyetlen kottafejet sem ismerek, valami mégis muzsikál bennem, úgy lüktet, dörömböl... de idővel majd minden elhallgat, á...mindegy. 461
