Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

IV. A lengyel Tiszta Forma Színháztól az Esszencia Színházig

elemózsiát hoznak magukkal. A falusi asszonyok a piactéren földre terítik színes kendőiket, kirakják rá a hatalmas otthon sült vekniket. Az emberek előhúzzák zsebükből a lapos vodkásüveget, meghúzzák, majd továbbadják az asszonyoknak. Ezzel a jelenettel kezdődik uApocalypsis cselekménye. Az asszony ráteszi fehér kendőjére a veknit, a férfi öblös tenyerét kérő mozdulattal az asszony felé nyújtja, aztán szájához emeli. Ádámcsutkája megmozdul, s lengyel szokás szerint egy hajtásra felhörpinti a vodkát.

A czfstochowai főutcán kígyózik a menet, melyet a papok s fehérbe öltözött ministránsok vezetnek. A férfiak rekedt hangon énekelnek - mint az Apocalypsisbw is: „Dicsértessék a nagy és igazságos Mindenható”, az asszonyok éles, visító hangon kántálják: „Isten báránykája”. Az egyházi énekek hangjai összevegyülnek a részegek csuklásával, a könnyűvéríí lányok visongásával. A téren guggoló férfiak már részegek, a közeli kolostorból idehallatszik az ének: „És látám a vizet, mely a szentély jobb falából fakadt... halleluja...” És itt van a keresztre feszített Krisztus kőszobra átszúrt oldalával, sebeire nem sajnálták a piros festéket. Az Apocalypsisbw egy férfi, vállára vetett fehér köpenyben letépi a koldus kurta fekete gúnyáját, és szájával meztelen oldalára tapad. Ádámcsutkája újra ritmikusan mozogni kezd, torkán az ital lefelé gurgulázik. De a többiek már elvonszolják őt a koldustól, ők is szomjasak. Mint a piócák, sorban szívják a vért, mely nyomban vodkává változik.

Czestochowa tele van koldusokkal. Mintha az egész országban összebeszéltek volna az összes vakok, sánták, nyomorékok, falábúak. De legtöbbjük falusi félkegyelmű. Kelet-Lengyelországban a parasztok megszállottnak tartják őket. Megszállottak, csak nem tudni, minek a megszállottái. Motyognak az orruk alá, nyálasán összefolynak a szavak, talán az Isten szeretne üzenni általuk, könnyben ázó szemükkel az űrbe merednek, lehet, hogy látomásuk is van. Cieslak feltápászkodik a földről, kezében fehér bot, elnéz a lerészegedő férfiak felett. Aztán odafut hozzájuk, egy félkegyelmű mosolyával egyenként az arcukba bámul. Egy férfi kitép a kenyér beléből, galacsint gyúr belőle, és mint egy göröngyöt, az arcába vágja. Á félkegyelmű erre megfutamodik, hatalmas ugrásokkal szökell át a téren. De egy másik férfi utoléri, hátára ugrik, és most mint egy lovat, vágtára kényszeríti. Záporoznak a kiáltások, szentségtörő káromlások. Az amerikai műsorfüzetben a „Sötétet” (Ciemny) „Simpletorí’-nak fordították, és némely kritikus valamiféle középkori „Everymarí’-t látott benne. Pedig ez egy falusi félkegyelmű, akiből a részegek és a prostituáltak Megváltót csinálnak, inkább Biok Tizenketten c. költeményéből való. De semmiképp sem a forradalom Krisztusa.

455