Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

IV. A lengyel Tiszta Forma Színháztól az Esszencia Színházig

dúltak éppen hozzám a kéréssel, hogy hívjam oda Grotowskit. Akkoriban Grotowski még szörnyű akcentussal beszélte az angolt, a film pedig folyton elszakadt (nyilván elromlott a vetítőgép), mint ahogy a fehér kakasból szakadnak ki a tollak. Magam sokáig gurunak tartottam Grotowskit, és nemegyszer megfigyeltem, hogyan ejti transzba hallgatóit - talán inkább a személyiségével, mint azzal, amit mond. Pedig hát szakmai közönségről volt szó, amely azért gyűlt össze, hogy lássa őt. Ezzel szemben a Getty Center által meghívott tudós kollégáim addig csak keveset hallottak Grotowskiról, esetleg a nevét sem ismerték. Őket legfeljebb az hozhatta volna tűzbe, ha egy régóta ismert kép hátoldalán egyszercsak váratlanul rábukkannak Leonardo egy vázlatára. Grotowski azonban őket is fellelkesítette, jobban, mint akárki más előtte vagy utána az egy év alatt. Pedig az előadók között kiváló szónokok is voltak.

Aznap este Grotowski eljött hozzánk, orosz pirogból, sajtból és krumpliból álló vacsorára. Az étel fölöttébb ízlett neki. Csodálkoztam: „Neked tulajdonképpen csak lótuszmagvakat volna szabad enni.” „A lótuszmag pompásan illik a lengyel vodkához” - hangzott a válasz. Ezt a Grotowskit nem ismertem. Korábban soha nem viccelődött önmagán. Mintha egyszercsak megnyílt volna. Magányos volt. Barátai és színészei régóta szétszóródtak a nagyvilágban, vagy már nem éltek. (Ugyanez a helyzet az én barátaimmal is.) Búcsúzóul nekem ajándékozott egy könyvet, amelyet - mondta - mindig magánál hord. Martin Buber haszid elbeszélésének francia fordítása volt. Az elbeszélések hasonlítanak azokhoz a történetekhez, amelyeket Stanisiaw Vincenz gyűjtött a Felső-Cseremos haszidjai között. „Uram - mondta Bal Sem Tov egyik távoli és kései utóda -, mentsd meg a zsidókat! És ha már ezt nem teheted, legalább azokat mentsd meg, akiket majd kiválasztasz magadnak.” Roppant különös, de aznap este ügy éreztem, mintha az egykori guru, amint ott ül az orosz pirog fölött, ugyancsak haszid volna.

Még ugyanabban az évben, májusban vagy júniusban, Grotowski meghívott minket magához, Irvine-be. Sűrű erdő mélyén, ahol épületek és emberek egyaránt elvesznek, egy kaliforniai campus terül el, amely szinte észrevétlenül megy át a sztyeppébe. Ellentétes irányban néhány mérföld távolságra ott az óceán. Grotowski a campus szélén, egy régi pajta mellett építtetett magának világos fából kör alakú szibériaijurtát, és itt, a sötét pajtában, a világos jurtában, a közeli sztyeppén és az óceán partján gyakorolt egy évig új színészeivel, hosszú órákon át, amelyek néha belenyúltak a késő éjszakába. Hét vagy nyolc fiatalember és egy fiatal nő volt a gárdában. Az egyik mexikói, a másik alighanem maláj, a nő japán, a többiek Észak- és Dél-449