Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

IV. A lengyel Tiszta Forma Színháztól az Esszencia Színházig

tott, és úgy maradt szuverénül és rendületlenül, az elveivel és az eszményeivel; azután fölemelte kezét, és váratlanul kinyújtotta ujját, fölfelé mutatva! Hatalmas, szédítő csapás volt! (79-80. o.)

Végül is ki kinek vágja a pofákat Moliére-nél: Tartuffe Orgonnak, vagy Orgon Tartuffe-nek? Tartuffe minden grimasza Orgonnak szól. Orgon az ő közönsége. Orgonnak fekszik széttárt karral a templom kövezetén, Orgonnak emeli az égre a tekintetét és vág álszent képet, amikor Dorine mezítelen kebellel mutatkozik előtte. A gombrowiczi antropológiában a popsi és a pofa kulcsfogalmak. A „popsi és a pofa” Gombrowicz rendszerében épp olyan magasztosak, mint Sartre rendszerében az „en sói" és a „pour soi"\ de mennyivel tapinthatóbb, testibb és konkrétabb ez a „popsi” és „pofa”.

Tartuffe pofái, a szent pofák, amiket vág, mind arra szolgálnak, hogy „elpopsisosítsa” Orgont. Mellesleg a Moliére-vígjátékok személyei között Orgon a gombrowiczi popsi legtökéletesebb megszemélyesítője: pirospozsgás és lágy, friss és infantilis, és ez okból kegyetlen! Tartuffe-nek szüksége van Orgonra, de Orgonnak még nagyobb szüksége van Tartuffe-re. Orgon, a Pére-Orgon Tartuffe nélkül soha nem válhatnék Pére-Ubüvé. Tartuffe a kegyetlenség és szadizmus filozófiai értelme és igazolása. Ha Tartuffe nem volna, Orgonnak ki kellene őt találnia. Orgon számára Tartuffe az Isten, de a Király szerepét magának tartja fenn Orgon; egy házi Isten nélkül sohasem lehetne házi zsarnok.

Orgon és Tartuffe egymásnak lettek teremtve, és kölcsönösen megteremtik egymást. Külön-külön nemteljesek, nembefejezettek, gombrowiczi értelemben éretlenek. Tartuffe egy korgó hasú csaló, Orgon nyájas hitves. Egymást segítve kapaszkodnak felfelé, különböző arckifejezésekre támaszkodva. De megálmodott minták és modellek - a tökéletes hipokrita és a rettegett családapa - ugyancsak nem-teljesek, nem-sikerültek és látszólagosak. A különféle arckifejezésekből még nem születik meg az autentitás. Amikor a Nap-Király (az igazi „király” a boldog végkifejletet elősegítő rex ex machina, vagyis szintén látszólagos) parancsára Tartuffe-öt őrizet mellett elvezetik, Orgon magára marad. Lehullottak róla a különböző arckifejezések, és kiderült, hogy nem is volt arca.

Le monde n’est compose que de mimes - írta La Rochefoucauld a Maximákban. Az első évben Yale-ben laktam az egyetem egyik kollégiumának vendégszobájában. Péntekenként táncmulatság volt a kollégiumban. Már délután ötkor megérkeztek a lányokkal zsúfolt bérautóbuszok a környék kollégiumaiból és iskoláimé i s

441