Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)
IV. A lengyel Tiszta Forma Színháztól az Esszencia Színházig
Egy pofa ÉS MÉG EGY POFA Még a legjobb mulatság is pokollá válik, ha nem lehet abbahagyni. A háború éveiben a németek által megszállt Varsóban kijárási tilalom volt. Akit vendégségbe hívtak, azt egész éjszakára hívták meg. Csak reggel mehetett haza. A lakások kicsik voltak: két-három, ritkán négyszobásak. Minden jó mulatságban van valami a happeningből. De képzeljenek el egy olyan happeningen amelyet gyötrelmes egyhangúsággal este tíztől reggel hatig kell játszani és ismételgetni. A megszállt Franciaországban is volt kijárási tilalom. Mondhatnám egészen biztos vagyok abban, hogy Sartre: Zárt tárgyalás című drámája is ebből a tapasztalásból született. A pokol - a többiek, a mások. De ki vagyok én? Én is valaki más vagyok. A szűk lakásban összezsúfolt vendégek, részegek a részegek között, józanok a részegek között, részegek a józanok között ostoba történeteket mesélnek egymásnak, lökdösődnek ebben az egyre groteszkebb pszichodrámában. amelyből nem lehet kilépni, s amelyben mindenkijátszik, de már nem magát, és nem azt a szerepet, amelyet játszani szeretne. Körbezárták a többiek. Mint az Esküvő" előszavában: (...) az egymással kapcsolatba lépő emberek kölcsönösen ilyen vagy olyan életmódot; beszédmodort, tevékenységet kényszerítenek egymásra (...) mindenki másokat taníttatván. A Rimbaud-féle Je est un autre („Az én valaki más”) a gombrowiczi interpretációban egy pofa, amelyet az emberre erősítettek, és a menekülés egyetlen * W. Gombrowicz: Esküvő. Bp., Nagyvilág, 1981. Fordította Spíró György. 436
