Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)
IV. A lengyel Tiszta Forma Színháztól az Esszencia Színházig
olvashatjuk: „...Kapálódzott a főprobléma - melyet az író maga nevezett az Általános Ontológia problémájának - fojtogató ködösségében...”. Pontosan ugyanezt a nyelvet beszélik Witkacy hősei is egymás között a színpadon. Nevermore hercegnő lakája így szokta mondani: „Her Grace kéreti, fáradjanak asztalhoz” (II. 35. o.).* De a hercegnőnek a lakájon kívül férje is volt, aki Afrikában lelte halálát, egy tigris tépte szét. Russel és Whitehead Principia mathematicaját olvasta, miután belső részeit szétmarcangolta a tigris. Hős volt. Teljesen észnél volt, és azt mondta, hogy becsapta önt, metafizikus flörtre csábította. így nevezte: két pszichopata metafizikus flörtjének. Pedig nem volt bolond. (II. 39. o.) A drámák hősei nemcsak a művészkávéház nyelvét beszélik, hanem ők maguk is, kivétel nélkül ehhez a nagyszerű kávéházhoz tartoznak. Fantasztikus vagy történelmi jelmezekbe öltözve, a világ minden zugában szétszóródva - a nagy fővárosoktól a maláji dzsungelig - felvették a legválasztékosabb neveket, álneveket és titulusokat, miközben továbbra is ugyanahhoz a társasághoz tartoztak, és mintha csak egy pillanatra hagyták volna el a számukra lefoglalt asztalt. Még II. Gyula pápa és a shakespeare-i III. Richárd is ugyanabból a közép-európai intellektuális kávéházból valók. Akárcsak a commedia deli' arte-bm, Witkiewicz drámáiban is minden szerep előre ki van osztva; ezeknek a perverz sakkjátékoknak minden játszmája ugyanazokkal a figurákkal történik. A lengyel irodalmi kritikában ez a változatlan „tipológia” többször képezte precíz elemzés tárgyát. A legfontosabb, és gyakran főhősként szereplő „titán”, matematikazseni, vagy még inkább metafizikailag telhetetlen művész. Ahogy Artaud-nál a „kegyetlenség”, Witkacy színházának a „telhetetlenség” a kulcsszava és pszichikai hőfoka. A titán átéli az Egyéni Létezés korlátainak minden gyötrelmét, égeti a nagyság vágya és a cselekvés szüntelen szükségessége; a benne feszülő energiákat nem tudja levezetni; nem tud aludni és habzik a szája. Witkiewicz nagyon szereti a vásári színház eszközeit: receptet írt elő az ún. „habzásra”. A titánok unatkoznak. Azért, hogy kiirtsák magukból és az elgépiesedett társadalomból ezt az unalmat, kegyetlen diktátorokká válnak, nagy pénzügyi manipulációkat hajtanak végre vagy titkos terrorista csoportokat hoznak létre, melyek a világ fölötti uralomra törnek. Lelkiismeretlenül gyilkolnak, kínoznak, erőszakoskodnak, de mindezt érdek * Witkiewicz; Vízityúk. Drámák. Bp., 1973. Fordította Kerényi Grácia. 429
