Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

IV. A lengyel Tiszta Forma Színháztól az Esszencia Színházig

asztalnál ült és csodálta. Egyikük Munch volt, másikuk ugyanolyan gyakran Strindberg. Mind a négyen, mindegyik a maga módján szerelmes volt ebbe a nőbe, de ezt sohasem akarták kimutatni. „Gyönyörű húszévesek!” „A föld démona” ekkor huszonhat éves volt; a „zseniális lengyel” nála egy évvel fiatalabb. És ekkor írta meg Przybyszewski a híres Kezdetben volt a kéjvágy c. művét.

Dagny Juel berlini, majd később lengyel ügyei egész a Tifliszben (Tbiliszi) bekövetkező tragikus végig túlságosan ismertek ahhoz, hogy itt emlékeztessünk rá. De hát csak röviden. Strindbergnek 1893 tavaszán egy háromhetes, viharos szerelmi románca volt Dagnyval. Menyasszonya, majd később második felesége, Frida Uhl épp Münchenbe utazott. Strindberg később meggyűlölte Dagnyt, leveleiben gúnynevekkel sértegette, melyek közül a „közönséges kurva” volt a leggyakoribb, s a dementia rohamaiban (ez az „Inferno” korszak volt) fejébe vette, hogy Przybyszewskivel mindketten meg akarják mérgezni. Nem kímélte Dagnyt még a távoli ismerősökhöz írt leveleiben sem, s részletesen leírta, hogyan élt vele.

Frida sem volt képes túl meleg érzéseket táplálni Dagny iránt. Még a Házasság egy zsenivel című visszaemlékezéseiben, melyet élete vége felé írt, mondja el Strindberg és Dagny első éjszakájának igaz vagy kitalált történetét, melyet Strindberg mesélt el neki. A részeg férfit Dagnynak kellett a szállodában szobájáig kísérnie. Mindannyian hasonló csúf szobákban laktak, hajnalban Strindberg felébredt és azt hitte, a saját szobájában van. Kihajította Dagnyt az ágyból, meztelenül a folyosóra.

Frida házassága Strindberggel nem tartott sokáig. Már egy év múlva elmenekült tőle, szinte azonnal összejött Wedekinddel. aki a Tavasz ébredésével tűnt fel, még válása előtt teherbe esett tőle (a századvég minden ilyen románcában a nők azonnal teherbe esnek), de Wedekind nem vette el feleségül. Különben nem kellett Fridától érdeklődnie Dagny felől. A Schwarze Ferkel borozóban, ahogy Strindberg nevezte, az Unter den Linden mellékutcájában, ahol az 1893-1894-es években a leghíresebb skandináv és német bohémtársaság találkozott, a legfőbb démon, „frau Dagny volt, egyszerre Aspazia és Madonna.” Wedekind L«/wjának első szövege 1894-ben keletkezett, de ez a legkorábbi változat túl botrányos volt, semhogy akkor egészében bemutassák, hát még kinyomtassák. A végén Lulu már londoni utcalány és talán maga is kereste ezt a halált, Hasfelmetsző Jack gyilkolja meg. Meglepő és rendkívüli ,jóslat”-nak tűnhet ez Dagny Przybyszewska sorsáról, aki Tifliszben egy ocsmány szobában lelte halálát, gróf Emerik lőtte agyon, Przybyszewskitől való kétségbeesett menekülésének ifjú társa. Emerik agyonlőtte, majd önmagát is, a „szomorú sátán” egyik fiának vallotta magát. Dagny „femme fatale” volt, ám nem a

418