Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

III. Shakespeare még mindig kortársunk avagy a rendezés iskolája

melyek közül az egyik mérgezve van, és a serleg elutasítása, amelyet anyja felkínál, s melybe az ő számára készítették a mérget. A „szükségszerűség”, a végzet - események sorozata, nincs benne semmi transzcendentális. Az összes lehetséges prognózis között az látszott a legkevésbé valószínűnek, hogy Hamlet ily módon pusztul el és ily módon áll bosszút atyja gyilkosán.

1965 őszén láttam utoljára a Hamletet, Stratfordban. Hamletet David Warner játszotta, Peter Hall rendezte. Amikor már minden kiderült - véget ért a párviadal, Gertrud meghal a mérgezett italtól, Laertes felfedi Claudius cselszövését Hamlet ráveti magát a királyra, maga felé fordítja és arcába fröccsend a mérgezett italt. Aztán oldalára fordítja Claudiust és a serlegben maradt cseppeket a fülébe önti. Hamlet megbosszulta apját, de nemcsak megbosszulta; pontosan úgy öli meg Claudiust, ahogy az megölte az ő apját. A prognózis nemcsak egyszerűen beteljesedik; rituálisan teljesül. Egész liturgiával. Mint egy szertartás. Mint ahogy Aiszkhülosznál Oresztész megmutatja a karnak a véres hálót, melyet Klütaimnésztra Agamemnónra dobott a gyilkosság pillanatában. Mint ahogy Szophoklésznél Oresztész elvezeti Aigisztoszt arra a helyre, ahol Agamemnónt meggyilkolták, és ott öli meg ő is a gyilkost.

Hamlet haldoklik. Elmondja az utolsó mondatait és fuldoklik a nevetéstől. Sokáig nevet, nagyon sokáig. Az utolsó pillanatig. Felállította az egérfogót, meg akarta fogni a királyi gyilkost. De a világ lett az igazi egérfogó, a „többiek”. És ő besétált az egérfogóba. Nem kerülte el a választást, kelepcébe került. Akarata ellenére. Csak ez a szörnyű nevetés maradt számára. Ezzel a nevetéssel utasítja el az azonosulást Oresztész szerepével. A szereppel, amelyet ráosztottak. Hamlettel, aki ölt, mert a prognózis szerint ölnie kellett.

Shakespeare-nél mindenki elveszíti a játszmát. Claudius az optimális cselekvés szerint halad előre; először meg akarja nyerni Hamletet, aztán félreállítani, aztán megölni. Belepusztul. Polonius is az optimális cselekvés szerint halad; meg akarja tudni Hamlet szándékát, ártalmatlanná akarja tenni, esetleg hozzáadni a lányát feleségül. Belepusztul. Gertrud el akarja kerülni a katasztrófát, megmenteni a féijét, megmenteni a fiát. Senkit sem tud megmenteni és ő is belepusztul. A kiegészítő halmaz, a „többiek”, „a sors, ami kívülről jut el”, a prognózis erősebbnek bizonyul mindenkinél, erősebbnek a legerőteljesebb szándéknál és tettnél, a legeredményesebbnek látszó cselekedeteknél.

Fortinbras egész idő alatt kívül marad a cselekményen. Szó szerint üres színpadra jön. Azért is, mert a hely üres. A jog visszatérése minden motiváció nélkül

371