Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

III. Shakespeare még mindig kortársunk avagy a rendezés iskolája

részt az Oresztész megmentéséért folytatott harcban. Az Agamemnónban elhangzó prognózis a Síri áldozatban teljesül. A Síri áldozatban elhangzó prognózis az Euméniszekbtn. Amikor Klütaimnésztra, már Aigisztosz meggyilkolása után, lerohan a palota lépcsőin, azt kiabálja, hogy adjanak bárdot neki. Védekezni akar. Ugyanazzal a bárddal akar védekezni, amellyel Agamemnónt megölték. Aiszkhülosz trilógiájában ez a bárd szimbólum és a bűntettek sorozatának színpadi jelzése. Láttam ezeket a trójai időkből való szekercéket a héraklioni múzeumban. Hosszú nyelű, súlyos bronzfejszék, olyanok, mint a középkori alabárdok. Kétélűek, az egyikkel ölnek, a másiktól elpusztulnak. Klütaimnésztra a hóhér és az áldozat tragikus egységének első megtestesítője.

Példánk Euripidész Élektrájóhoi áll a legközelebb, amelyben a cselekmény már nem az Atridák palotája előtt játszódik, hanem Mükéné határában, egy faluban, Élektra férjének háza előtt. Hőseit az író megfosztotta a heroizmustól. Oresztész egyszerű csavargó, Élektrát férjhez adták egy földmíveshez, hogy ne szüljön királyi gyermekeket. Valamennyi motívum közvetlen, lélektani, majdnem realisztikus. Élektra gyűlöli anyját, nem is annyira apja haláláért, mint saját nyomorúsága miatt. Ez a gyűlölet minden mást elhomályosít. Klütaimnésztrának egyébként nagyon emberi tulajdonságai vannak, Agamemnón hűtlenségére panaszkodik, de Aigisztosz hűtlenségéről is beszél. Fél a szeretőjétől, még jobban fél Oresztész hazatérésétől. Egyszerűen élni akar.

A nagy családi hagyományok és a delphoi jóslat a távolba veszett, akción kívül, a tulajdonképpeni tragédián kívül van. Oresztész „rendeltetése” ráerőltetett szerep; ölnie kell, mert Oresztésznek hívják. A döntő pillanatban még megkérdezi: Isten nevében tán gonosz szellem beszélt? Habozik a gyilkosság előtt, melyet Élektra követel. Szeretne mielőbb túllenni rajta. Aztán már csak két rémült gyerek van a színpadon. Megölték saját anyjukat. Már nem is nagyon tudják, miért. A prognózis valóra vált, de az értelme, helyessége, szükségessége megingott, még mielőtt a két ironikus dioszkürosz megjelenik.

Shakespeare-nél, éppúgy, mint a görög sorstragédiákban, teljesülnek a prognózisok. Mint Aiszkhülosznál, a tragédia végén helyreáll a jog, de a „szükségszerűség”, a „sors” kérdése vitatott marad, mint Euripidésznél. S ezzel kérdésessé válik az is, valóban helyreáll-e a jog.

Hamlet számára a prognózist atyja szelleme adja meg. A halmaz számára, a többiek számára Horatio adja meg a prognózist az első felvonás első képében. Az el369