Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)
III. Shakespeare még mindig kortársunk avagy a rendezés iskolája
rály - Gertrud - Claudius halálát. Shakespeare-nél Gertrud halála lehet véletlen vagy lehet öngyilkosság, ám a halálnem a strukturális elemzésben nem változtat annak konstitutív jellegén. Az ember alapszituációja, hogy meg kell halnia. Az emberi létezés alapkarakterét nem változtatja meg a halál mikéntje. A végkifejlés perspektívájában ennek nincs jelentősége. Az a fontos, hogy meg kell halnunk, nem az, hogy - hogyan halunk meg. A halálesetek sorrendjének már van jelentősége. Aiszkhiilosznál először Aigisztoszt ölik meg, aztán Klütaimnésztrát; Szophoklésznél - előbb Klütaimnésztrát, aztán Aigisztoszt; Shakespeare-nél szintén előbb Gertrud hal meg, csak azután Claudius. A trónbitorló halálával zárul a családi bosszú ciklusa; az anya elpusztítása a tragédia végén, mint sorrendben második áldozaté, rendkívül kegyetlen. Aigisztosz meggyilkolása a tragédia befejezése, amelyben a döntő motívum: megbosszulni az atyát; Kliitaimnésztra meggyilkolása egy másik tragédia vége, amelyben Oresztész anyagyilkossá lesz. Ebben a tragédiamodellben tehát két konfliktus és két téma rejlik. A struktúra másik alkotóeleme a volt és a van elkülönülése. A drámai cselekmény Aiszkhülosznál, az Oreszteia középső részében, valamint mindkét Élektrábm és Shakespeare-nél is Oresztész-Hamlet hazatérésével kezdődik. A volt a család története és a nemzedékről nemzedékre szálló bűnök láncolata, a gyilkoló és a meggyilkolt uralkodók története; Aiszkhülosznál az istenekhez és emberi leszármazottaikhoz nyúlik vissza, teodicea, amely történelemmé válik. Tantalosz vétkével kezdődik és az areopagoszi felhívással végződik. A múlt prognózis valamennyi szereplő számára és drámai végzet Oresztész számára. De Oresztész szituációja még egy prognózist foglal magában: a felelősségvállalás és a bűnhődés prognózisát. Praesensben van, így a szituáció választást kínál: megölni vagy nem megölni. Megölni - a többiek prognózisa. Minden egyéb, az összes viszonylat Oresztész-Hamlet és a világ, Oresztész- Hamlet és a többiek között - tragédiamodellünkben a változó funkció szerepét tölti be. Mükéné nem fehér márványból épült, mint az athéni Akropolisz. Az Atreidák elátkozott nemzetségének királyi palotája hatalmas szürke és vörös kőtömbökből épült, egy hegy tetején, ahol ma nincs egyetlen fa vagy bokor sem, csak néhány elsárgult, napégette fűcsomó. A kövek már a kora reggeli órákban gőzölögnek, mint a kemencék. Mükénében fülledt a levegő. Agamemnón síremléke lent van, néhány száz lépésre a kiégett hegycsúcstól. Kúp alakú, hatalmas kupolával lezárt terem. Falai visszaverik a hangot. Mintha örökké éjszaka volna odabenn. 360
