Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)
I. A görög tragédia és az abszurd színház
Még a legműveletlenebb nézőnek is tudnia kellett, hogy Orpheusznak nem sikerült felhoznia Eurüdikét az Alvilágból. Hádész ugyan elengedte a holtat, ám volt egy feltétele: Orpheusznak mindaddig nem szabad a feleségére pillantania, amíg meg nem látja a napvilágot. Az utolsó pillanatban, amikor már elhagyták az Alvilágot, Orpheusz hátranézett, valóban követi-e őt Eurüdiké, nem csapták-e be az istenek, s emiatt elvesztette hitvesét. Platón A lakoma már idézett bekezdésében azt meséli, hogy Alkésztiszt az önfeláldozás jutalmaként engedték fel a holtak országából, Orpheuszt pedig kislelkűségéért büntették meg az istenek: Orpheuszt viszont, Oiagrosz fiát, üres kézzel küldték el a Hadészból; feleségének, akiért jött, csak képmását mutatták meg, őt magát nem adták oda, mert elpuhultnak tartották Orpheuszt (nemhiába volt hárfás), mivel nem volt bátorsága szerelméért meghalni, mint Alkésztisznek, hanem addig mesterkedett, míg élve jutott a Hadászba. Sőt ezért büntetést is róttak rá, és úgy rendelték, hogy asszonyok kezétől lelje halálát (...)* Nem tudjuk, hogy a mítosznak ez a didaktikus verziója, amelyben Alkésztisz királyné hősies szerelmét szembeállítják Orpheusz önző szerelmével, a zenészével, aki a veszélyes kirándulásban legfőképp arra ügyelt, hogy a maga bőrét mentse, Platón kitalációja-e, vagy egy számunkra ismeretlen hagyományból merítette ezt az öszszevetést. Csak annyit tudunk, hogy Euripidész rendkívül álnok is tud lenni. Admétosza, aki orpheuszi babérokról álmodozott, nem csak azt felejtette el, hogy a thrák dalnoknak sikertelenül végződött az expedíciója; meg sem fordult a fejében, hogy csak a gyávaságában hasonlít Orpheuszra.14 Az Alkésztisz ben a mítoszok önmagukat semmisítik meg vagy teszik nevetségessé. Azon görög halottak névsorában, akik visszatértek a Hadászból, Alkésztisz mellett mindig megemlítik Prótesziláoszt is." Ő volt a trójai parton elsőként eleső akháj hős. Felesége, a vigasztalhatatlan Laodameia férjének bronzból, illetve egy másik verzió szerint, viaszból készített hasonmását fektette az ágyba. Admétosz Laodameiát akarja utánozni. Megígéri a haldokló Alkésztisznek, hogy a legügyesebb szobrászmestereknél megrendeli Alkésztisz festett szobrát: A mesterek míves kezével alkotott képmásod majd a nászi ágyra fektetem, reá rogyok, s a két karom köré fonom, * Platón válogatott müvei. Bp., 1983. Fordította Telegdy Zsigmond. 33
