Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)
I. A görög tragédia és az abszurd színház
van a fejében. Az öreg Pherész kereken kimondja: Ez itt szégyentelen nem volt, bolond igen. (728) A beszélgetés kölcsönös mocskolódással zárul, és Arisztophanész vígjátékait nem számítva, az antik drámairodalom legdurvább jelenete. A vígjáték-helyzet a fonákjára fordul, s ahelyett, hogy az apa tagadná ki tékozló fiát, a fiú tagadja meg apját és anyját, sőt még azt is bejelenti, hogy nem temetteti el őket. De az utolsó szó Pherészé: Kérj asszonyul sok nőt, hogy többen haljanak (720) A holtak gyorsan távolodnak. Alkésztisz még csak az imént hunyta le örökre a szemét, s Admétosz máris megtagadja. Köntörfalazva, hazudva is meg nem is, azt mondja Héraklésznak, hogy a megboldogult idegen, és mégis mihozzánk tartozó. (533) De látva, hogy Héraklésznak még kételyei vannak, durván így intézi el a kérdést: A holtak holtak; otthonunkba lépj be hát. (541) Mielőtt leszállna az este és véget érne a darab, Admétosz már megszegi hűségesküit. Héraklész minden teketória nélkül is visszaadhatta volna barátjának a feleségét. De a jólelkű izomkolosszus, aki kedvelte a practical jokes-t, próbára teszi Admétoszt, és az epilógusban úgy játszik vele, mint macska az egérrel. HÉRAKLÉSZ Hogy nem nemes nőt vesztettél, ki mondaná: ADMÉTOSZ Hogy az életnek nem örvend már a férfiú. HÉRAKLÉSZ Idő enyhíti majd meg ifjú gyászodat. (1083-1085) Héraklész megismételte Alkésztisz szavait. Admétosz állandóan kompromittálódik. A komédiának megint az ágy a legfontosabb bútordarabja. HÉRAKLÉSZ Hogyan? Sosem lépsz nászra? Özvegyen maradsz? ADMÉTOSZ Nem él oly nő, aki együtthálhat még velem. HÉRAKLÉSZ Használsz talán a holtnak evvel, azt hiszed? (1088-1091) 27
