Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

Király Nina: Előszó. Jan Kott avagy az esszéírás művészete

A GÖRÖG TRAGÉDIA ÉS AZ ABSZURD SZÍNHÁZ

„-Oresztész tragédiája a bábszínházban! - jelentette be egy szép nap Anselrao Paleari úr. - Új, automatikus bábuk, a legújabb találmány ! Ma este fél kilenckor a Via dei Prefettíben! El kellene mennünk, Meisúr!

—Oresztész tragédiája?-Úgy van! Szophoklész nyomán, mondja a hirdetés. Nyilván az Elektra lesz. Egy pillanatra... tudja, mi jutott eszembe! Mi történik, ha a legizgalmasabb pillanatban, pontosan akkor, amikor az Oresztészt játszó bábu meg akarja torolni Aigiszthoszon s anyján apja halálát, mi történik akkor, ha a színpad papíregén hirtelen nagy lyuk támadna? Mit gondol?-Nemtudom-mondtam, s vállatvontam.- Pedig nem nehéz a felelet, Meis úr! Oresztész iszonyúan megzavarodna az égi lyuktól.-Miért?- Megmagyarázom. Oresztész még érezné abosszú heves indulatát, még égne lelkében a vágy, hogy kielégítse, de a szeme hirtelen megakadna ezen a lyukon, amelyből annyi rossz hatás ereszkedik le a színpadra, s bosszúálló karja lehanyatlana. Egyszóval Oresztészból Hamlet válnék. Az egész különbség, Meis úr, az antik és a modem tragédia között higgye el, ennyiből áll: lyuk támad a papírégen.”

Luigi Pirandello: Mania Pascal két élete.

Bp., 1935.163. FordítottaDéry Tibor.