Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

I. A görög tragédia és az abszurd színház

A karneváli bohózat vajúdó Halál figurája nem egy új halállal viselős fiatal nő, hanem egy új magzattal viselős öregasszony. A halál felé tartó test szülni készül. Az iszonyattal nevetés párosul. A karneváli jelképrendszerben egy egyazon test: „a test e groteszk ábrázolásában az egyik alapvető tendencia - írja Bachtin - egy testben kettőt mutatni meg: azt, amelyik szül és haldoklik, és azt, amelyik megfogant és világra jön. Voltaképpen egy magzattal viselős, a szülés pillanatában lévő test ez, vagy legalábbis megtermékenyülésre és fogantatásra kész test (...) A modern kánonokkal ellentétben, ezt a testet a születés és a halál, az anyaöl és a sírgödör közvetlen közelében ábrázolták (...) Az egyedet abban a stádiumában mutatták be, amikor formálódni kezd az új matricában. Haldoklik, és még csak félig kész. A köszöbön áll, a sírgödör és a bölcső között (...). Ez a befejezetlen és nyitott, haldokló, szülő és születő test nem különül el a világtól, hanem elkeveredik vele, az egész világgal, az állatokkal, a tárgyakkal. A világmindenség képe megtestesíti a világ materiális testiségét és valamennyi elemét. Inkarnáció, az élet alsó stratumának, legalsóbb szintű jelenségeinek megtestesítése, befogadás és szülés, a sírgödör és az anyaöl megjelenítése, bevetett szántóföld, ahol már sarjad az új csíra.” (Bahtyin id. mű 35-37)

A karneváli képzelet és a karneváli bölcsesség leírása, amellyel Bachtin Rabelais világába kívánja bevezetni az olvasót, bámulatosan találó észrevételeivel egyben tökéletes bevezető Ionesco a Jacques vagy a behódolás és a Tojásban a jövő c. darabjaihoz. A szerző e műveiben látszólag a vígjátékok régi mintáit követi: két család, félszeg ifjú, csúf leány, házasságközvetítők, kézfogó, esküvő és az utód várása. Csakhogy a „naturalista színmű” karneváli bohózattá, valóságos állatvásárrá változik. Valamennyi szereplő vagy Jacques vagy Roberte, egyforma arc-szerű maszkokban. Valamennyiük teste befejezetlen, bomlásnak indult és születőben lévő. A félresikerült testek, a nyitott testek és megsokszorozódó testrészek kavarodásában - gondoljunk csak Roberte II. három orrára és kilencujjú kezére - még a testi identitás is bizonytalan.

JACQUES: (...) Maga gazdag, elveszem feleségül... (Sután átöleli. Megcsókolja Roberte II. orrait, egyiket a másik után - eközben kacsázva besorjázik Jacques papa, Jacques mama, Jacqueline, a nagypapa, a nagymama, Robert papa, Robert mama, nem szólnak egy szót sem, furcsa, nevetséges, bágyadt körtáncot lejtenek a színpad közepén ügyetlenül ölelkező „ifjabb” Jacques és Roberte II. körül. Robert papa lassan, hangtalanul tapsol. Robert mama bambán mosolyogva összekulcsolja a kezét a tarkóján, és piruettezik. Jacques mama mozdulatlan arccal mulatságosan mozgatja a vállát. Jacques papa feltűri a nadrágszá141