Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

I. A görög tragédia és az abszurd színház

De mi a hit Kafka számára? A hit - írja Kafka a Szemlélődés 83. aforizmájában - olyan, mint a guillotine, olyan nehéz, olyan könnyű. A hit olyan, mint a guillotine... - az az érzésem, ez Kafka legkierkegaar­­dosabb mondata. De ez a mondat is olyan, hogy ha képre, konkrétumra fordítjuk le, nyomban elveszti metafizikus értelmét. A metonímia a nyak és a gyilkoló él közötti reálicóban rejlik. „A hit olyan, mint a guillotine” - folyamat, amely kivégzéssel zá­rul: De már a torkára fonódott az egyik úr keze, a másik pedig mélyen a szívé­be döfte s kétszer megforgatta a kést. K. szeme megtört, de még látta, hogy a két úr szorosan az arca előtt összedugja a fejét, s az ő végvonaglását figyeli. - Akár egy kutya! - mondta K„ s úgy érezte, szégyene talán még túléli őt. V. Eliade és sok hittudós a tremendum szóval határozzák meg a misztikus tapasztalatok mibenlétét. A tremendum az isten létezésének és a halál közelségének hirtelen meg­tapasztalása. A tremendum megvilágosodás, amelyben rémület és boldogság van. De Kalka világában csak a guillotine. Az antropológusok számára a megszentelt és a tisztátalan szorosan kapcsolódik egymáshoz, mindkettő ugyanazt a tiltott zónát jelen­ti. A szentség és a tisztátalanság egy és ugyanazon tabu, bár a jelük fordított, ponto­sabban megfordítható. Mindkettő, a szentség és a tisztátalanság is, borzasztó. De Kafka világában nincs szentség, Kafka világa csak a borzasztót ismeri. Kafka életét, de kiváltképp életének utolsó tíz esztendejét, Kierkegaard nyomán „halálos betegségnek” nevezhetnénk, leveleinek, naplójának, regényeinek és elbeszé­léseinek szinte minden lapján érezhető a félelem és a reszketés. De ez nem az a fé­lelem és nem az a reszketés, amelyről Kierkegaard ír. Kalka. mint azt Naplójából tudjuk, betegesen félt az egerektől, reszketett és hányingert érzett, ha meghallotta cincogásukat és kaparászásukat. Kissé vulgáris pél­da, de Kafka életében és mondhatnánk minden írásában a horror mindig fizikai, mindig testi. Kafka írásaiban a borzalom, a horrendum, az Angst mindig megalázta­tás és szégyen, de gyakran humoros formában jelentkezik, többek között ezért olyan rendkívüli a kafkai életmű. Kafka, mint azt Max Brod tanúsítja, hahotázva olvasta fel müveit barátainak. Ugyanezt mondták Gogolról is. Kafka iszonyata nevetséges, de a gogoli „iszonyatos nevetség” Kafka esetében még iszonyatosabb. 132

Next

/
Oldalképek
Tartalom