Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)
I. A görög tragédia és az abszurd színház
II. Az Antigonéban három öngyilkosság van. Hegel klasszikus interpretációja szerint Antigoné tragédiája azon alapul, hogy az egymással szemben álló értékek közül kell választania, úgy, mint a család és a haza, az isteni és az emberi törvény. De az igazi szophoklészi Antigoné egy pillanatig sem tétovázik, mert számára nem létezik a múlandóság. Csak Kreón áll választás előtt, Kreón, a maga őrült pragmatizmusával és konok, abszurd hitével, hogy még megmenthető, ami menthetetlen. Kreón hiszi, hogy hatalma határtalan, hogy nem csupán az emberek fölött uralkodhat, de az idő fölött is. A hatalom és a szabadság határairól, az isteni, a természeti, vagy az emberi törvényről csupán Kreón és Haimón, Kreón és Theirésziász vitáznak. HAIMÓN Nem állam az, amely egy ember tulajdona. KREÓN Kié e föld, ha nem királya birtoka? HAIMÓN Uralkodj akkor hát a puszta föld felett! (737-739)* Antigoné és Kreón között nincs párbeszéd, vagy csak amolyan süketek párbeszéde. Az első jelenettől kezdve makacsul ismételgetik, hogy mindnyájan meghalunk, és csak egy pillánatig élünk az örökkévalósághoz képest, amelynek viszont nem vagyunk részesei. De ott, a túlvilágon nincs semmi, és semmilyen Kháron nem visz át minket a túlsó partra. Ha átültetnénk a szophoklészi Antigonét a mi zsidó-keresztény fogalomrendszerünkbe, akkor azt mondanánk róla, hogy vallásos, de nem hívő. Antigoné még csak el sem temeti a bátyját, csak egy marék homokot szór a halott testére. Antigoné egy szimbolikus gesztust választ. Ez a gesztus semmin sem változtat, jóllehet halálbüntetést von maga után. Antigoné camus-i értelemben vett abszurd hősnő: azért élünk, hogy meghaljunk. Mindaz, amit tehetünk, csupán egy gesztus a pusztaságban. A hősies Antigoné azért, hogy értéket adjon a Semminek, halállal fizet szimbolikus gesztusáért. Antigonét éhhalálra ítélték. Keresztülvezetik a városon. Mindenki elfordul tőle, vagy félrefordítja tekintetét. És Antigoné csak ebben a percben érti meg, hogy * Szophoklész: Antigoné. Bp., 1983. Fordította Mészöly Dezső. 119
