Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

Király Nina: Előszó. Jan Kott avagy az esszéírás művészete

Az évtized rendkívüli gazdag, sokoldalú színikritikáit, drámafordítói és publicisztikai eredményeit három kötetben foglalta össze: Jak warn sig podoba. Spotkanie pierwsze. (Ahogy tetszik. Első találkozás, 1955); Poskromienie ziosników. Spotkanie drugie (A makrancosok megszelídítése. Második találkozás, 1957); Miarka za miarkg. Spotkanie trzecie (Szeget szeggel. Harmadik találkozás, 1962). Ezek a könyvek megelőzték az 1964-ben kiadott Shakespeare-kötetét, mely 1970-ben magyar nyelven is megjelent.

A következő húsz évben írt kritikai és színháztörténeti tanulmányai külön kötetekben jelentek meg, főleg külföldi kiadásban. A legsikeresebb The Theatre of Essence (Az esszencia színháza) Martin Esslin előszavával 1985-ben angol nyelven látott napvilágot, és számos elismerő recenziót kapott.

Az utóbbi húsz év esszéinek legjellegzetesebb témái: Moliére komédiái, az antik tragédia, az abszurd színház, a lengyel dráma és színpad-modell, valamint a keleti színház formái. A világszínház tapasztalatainak filológiailag megalapozott, ugyanakkor mégis szubjektív, sokszor bizarr asszociációkra épülő általánosítása jellemző Kott The Theatre of Essence c. kötetére. Ennek a könyvnek lengyel nyelvű elődje Kamienny potok (Kőpatak) címmel 1981-ben jelent meg Varsóban, nem sokkal a hadiállapot bevezetése előtt. A Kőpatakoi a konspirációs Független Kiadó (NOW) jelentette meg. Ez a kiadvány a londoni kiadás szerzői bevezetője szerint korántsem volt „nyomdai remekmű”, Kott számára mégis rendkívüli jelentőséggel bírt, ugyanis

1966-ban történt emigrálása óta egyetlen könyve sem jelent meg lengyelül sem külföldön, sem hazájában. Közben fordításait a világ szinte minden nyelvén kiadták, ám „nehéz és szomorú lengyel írónak lenni lengyel könyvek és lengyel olvasók nélkül”. Ebben a kötetben azokat az írásokat gyűjtötte össze, amelyek a londoni emigrációs lapban, a Wiadomosci-ben láttak napvilágot. A kötet második, londoni kiadásába kerültek be azok az írások, amelyeket 1980-81-ben a cenzúra enyhülése idején sikerült közölni a varsói irodalmi lapokban, majd pedig a párizsi Zeszyty Literackieban (Irodalmi Füzetek). Ez a könyv és a The Theatre of Essence (1985) annak a szellemi irányváltásnak a dokumentuma, amelyet a fiatalabb generációhoz tartozó lengyel színikritikus, Jan Nyczek az „egzisztenciától az esszenciáig” vezető útként határoz meg.

A Kortársunk Shakespeare című esszékötete az angol drámaíró művészetének újszerű olvasata volt a XX. századi egzisztenciális, politikai és filozófiai tapasztalatok tükrében. Jan Kott Shakespeare drámáiban fedezte fel azt a korszerű színpadi formát, amely közel áll a mai költészet és a mai színház nyelvezetéhez. A Shakes-