Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

I. A görög tragédia és az abszurd színház

A GÖRÖG TRAGÉDIA ÉS AZ ABSZURD

I.

Valószínűleg Kafka volt az első, aki a görög tragédiában felfedezte az abszurd problematikáját. Ennek bemutatására a Prométheuszról szóló aforizmája a legalkalmasabb. Ez a mítosz négy változatot, vagy ahogy Kafka nevezi, négy legendát tartalmaz.

Aiszkhülosz tragédiája úgy kezdődik, hogy Prométheuszt a Kaukázus egy magányos sziklacsúcsára feszítik, és úgy végződik, hogy a Tartarosz legmélyére taszítják. Prométheusz gyötrelmei ég és föld között zajlanak, fenn vannak az istenek, lent az emberek. A leláncolt Prométheusz ban először jelenik meg a „fent”-re és „lent”-re kettészakadt világegyetem. Az istenek világában Zeusz a Tartaroszba vetette apját, ahogy azt apja tette a saját apjával. A földi lét világában az emberek, mielőtt Prométheusz ellopta volna nekik a tüzet, csúszómászó férgekhez hasonlítottak, akik sziklák hasadékaiban rejtőzködtek. Nem gondolkodtak, és még arra sem voltak képesek, hogy a rajtuk kívül létező dolgokat maguktól megkülönböztessék.

(...) értelmet én adtam nekik s hogy ésszel élni tudjanak*- mondja Prométheusz. De az értelmen kívül Prométheusz még egy sokkal nyugtalanítóbb és titokzatosabb dolgot is adott az embereknek. Szívükbe ültetém a vak reményt.

**

114

Aiszkhülosz: A leláncolt Prométheusz. Bp., 1971. 158. Fordította Trencsényi-Waldapfel Imre. Aiszkhülosz: A leláncolt Prométheusz. Bp., 1898. 18. Fordította Zilahy Károly.