Reinhardt, Max et al.: „A színészek színházában hiszek”. Max Reinhardt színháza (Budapest, 1994)

Staud Géza: Max Reinhardt Magyarországon. "Herr Professor"

Ságot. Bármilyen visszataszítónak látszik is a második felvonás őrülési jelenete, Reinhardt magával ragadóan hatott."7 A sajtó és a publikum elragadtatottsága A sötétség hatalmánál csak fokozódott, s a már Bécsből hallott híresztelések Reinhardt Akim-alakítását illetően igaznak bizonyultak. Úgy tűnik, Reinhardt ezzel a szereppel megalapozta művészi hitelét Magyarországon, és egyben a közönség szívébe is belopta magát. A Pester Lloyd ezt írta róla: "Max Reinhardt - aki ma is magasan felülmúlta partnereit, olyan plasztikusan formálta meg ezt az alakot, hogy legkisebb részletében is szuggesztíven hatott. Csak egy igazán elsőrendű jellemszínész tudhatta ezt a nehézkes szerepet így elképzelni és megformálni, hogy ne valami banális hősi atya váljék belőle. Érezni benne az istenáldotta művészt, aki öntudatos megvetéssel teszi túl magát az utazgató virtuózok kedvenc fogásain, és minden pillanatban kizá­rólag ragyogó szellemének erejével hat. Amikor Reinhardt nagyje­lenete után a harmadik felvonásban percekig dübörgött a taps a nézőtéren, akaratlanul is Lewinsky legnagyob diadalaira kellett gondolni. Reinhardt viszi az egész darabot, s ezért a többi szereplő Q teljesítménye érthető módon elhalványul mellette." De a többi újság sem maradt adós Reinhardt magasztalását illetően. A Neues Pester Journal így ír: "Reinhardt Akimja tökéletes alakítás volt, éppoly megindító a maga félszeg gyámoltalanságában, mint amilyen tiszteletet keltő erkölcsi méltóságában."9 Ez a siker szemmel láthatóan felbátorította Reinhardtot és kollé­gáit, úgyhogy már a rákövetkező évben ismét megjelentek Buda­pesten, immár az időközben Berlinben megalakult Sezessionsbühne égisze alatt. A tulajdonképpeni vállalkozók Max Reinhardt, Paul Martin és Paul Biensfeld voltak, a megnövekedett társulat tagjai között ott találjuk az előző évi együttes néhány színészét: Else Heimset, Friedrich Kaysslert és Richard Vallentint. Programjuk is lényegesen gazdagabb volt: Halbe: Ifjúság, Dreyen A segédtanár, Hauptmann: A takácsok, D’Annunzio: Gioconda és Ibsen: Kísértetek című darabjával bővült kínálatuk. Ibsen: A szerelem komédiája Reinhardt rendezésében került színre. 58

Next

/
Oldalképek
Tartalom